magyar english
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
AZ ÉV KIEMELT FAJAI -2014
FÁJAHALA
KÉTÉLTŰJEMADARA
 
Természetvédelmi Információs Rendszer

 

Fertő-tavi Hidro-ökológiai Tájékoztató Rendszer
MÉTA Fényképtár
Vadonleső
TAVASZI MADÁRLES
» Természetvédelmi kezelés » Élőhely-helyreállítás » Mit kell tudni az élőhely-helyreállításról?
Mit kell tudni az élőhely-helyreállításról?
 
 
Miért van szükség élőhely-helyreállítására?
 
Az emberi tevékenység következtében a természetes élőhelyek kiterjedése világszerte egyre csökken, de Európában a több évezredes emberi jelenlét következtében ez a folyamat még előrehaladottabb. A természetes élőhelyek csökkenése számos faj állományát sodorta a kipusztulás szélére. Az élőhely-helyreállítással a természetvédelem elsődleges célja a természetes élőhelyek kiterjedésének növelése, természetes ökológiai hálózatok kialakítása, végső soron a biodiverzitás megőrzése.
A természetvédelmi szempontok mellett egyre gyakrabban kerülnek előtérbe gazdasági szempontok is. Az emberi beavatkozások (pl. folyószabályozások, bányászat) gyakran számos olyan mellékhatással (pl. talajvízszint csökkenés, szikesedés, termőréteg pusztulása) járnak, amivel a beruházás előtt nem számolnak. Bár az eredeti ökológiai rendszer helyreállítása gyakran jóval többe kerül, mint a „félresikerült” beruházás, mégis megéri helyreállítani, mert a tisztább környezet, a természetes élőhelyek számos más területen (pl. turizmus, mezőgazdaság) jelentős bevételeket hozhatnak a helyi lakosságnak.
 
Az élőhely-helyreállítás fogalma
 
Az ökológiai helyreállítás fogalmát a Society of Ecological Restoration (SER) vezetősége határozta meg 1996-ban. Eszerint az ökológiai helyreállítás „olyan tevékenység, melynek során tudatosan megváltoztatjuk egy terület tulajdonságait, az eredeti, őshonoshoz hasonló ökoszisztéma létrehozása érdekében” (SER 1991). A helyreállításba nemcsak a terület biodiverzitásának helyreállítását, hanem a jellemző ökológiai folyamatok és szerkezetek, illetve a fenntartható hagyományos gyakorlatokat is beleértik.
 
Az élőhely-helyreállítás típusai
 
A hazai és a nemzetközi szakirodalomban (Cairns 1986, Bradshaw 1987, Cairns and Heckman 1996, Göri et al. 1994, Aronson et al 1993) többféle felosztás található az élőhely-helyreállításokra. Bár az elnevezések és a fogalmak meghatározása között tapasztalhatunk eltéréseket, végeredményképpen az élőhely-helyreállításoknak (habitat restoration) 4 fő típusát lehet elkülöníteni.
 
A legegyszerűbb esetben egy adott terület természetes élőhelyeinek helyreállítása semmilyen beavatkozást nem igényel, mert a természetes szukcesszió következtében a növényzet helyreáll. Gyakran találkozhatunk ezzel természetes erdőterületeken, ahol a korábbi gazdálkodás hatására kialakult gyepek a kaszálás és legeltetés felhagyása után néhány évtizeden belül nyomtalanul eltűnnek.
 
Nagyon sok esetben az eredeti növényzet még megtalálható a területen, de kedvezőtlen hatások miatt leromlott állapotban. Ekkor a kedvezőtlen hatások visszaszorításával jelentős állapotjavulás érhető el az élőhelyeknél. Vizes élőhelyek esetében nagyon gyakran csak az eredeti vízrajzi viszonyok helyreállítására van szükség a helyreállításhoz. Ezt a típust a szakirodalomban rekonstrukciónak (habitat reconstruction), esetleg élőhely-javításnak (habitat enhancement) hívják.
 
Sok esetben az eredeti növényzet már nyomokban sem lelhető fel a területen és gyakorlatilag a már eltűnt élőhelyeket kell helyreállítani. Felhagyott külszíni bányák esetében ez folyamat a termőréteg kialakításától, a mikrobák, majd a magasabb rendű növények visszatelepítéséig tart. A szakirodalomban ezt általában rehabilitációnak (rehabilitation) hívják.
 
Végül vannak olyan esetek, amikor az eredeti élőhelyet már nem lehet helyreállítani, de lehetőség van egy másik természetközeli élőhely kialakítására vagy azokat az eseteket, amikor az emberi beavatkozás következtében ún. „jó” élőhelyek alakulnak ki. Ezt a típust élőhely létrehozásnak (habitat creation) nevezi az irodalom.
 
Az élőhely-helyreállítás lépései
 
Az élőhely-helyreállításokat minden esetben egy nagyon alapos felmérésnek és tervezésnek kell megelőznie, amely magában foglalja a terület történetének, adottságainak, a helyreállítandó élőhelyek minél alaposabb megismerését, de nem szabad elhanyagolni az ökológiai elméletek szerinti (szigetbiogeográfia, populációbiológia stb.) értékelést sem.
A kivitelezés során először az élőhelyek létezésének fizikai feltételeit (talajréteg, víz, pH stb.) kell biztosítani és csak a megfelelő állapotú élőhelyek kialakulása után következhet a fajok visszatelepítése (ha egyáltalán szükséges).
 
Az élőhely-helyreállítás költségei
 
U.S. Army Corps of Engineers Digital Visual LibraryA természetes élőhelyek helyreállításának költségei nagyon magasak lehetnek. Példaként a floridai Kissimee folyó helyreállítását mutatjuk be. A folyót az 1960-as években szabályozták (kanyarulatok átvágása, új mederbe terelés, gátak építése), a szabályozások eredményeképp a 103 mérföld hosszú kanyargós folyóból egy 56 mérföldes csatorna lett. A szabályozás következtében az áttelelő madárállomány a 10%-ra csökkent, a korábban gazdag halfauna leromlott, a mezőgazdasági termelés következtében a befogadó Okeechobe-tó eutrófizációja felgyorsult. A káros hatások felismerését követően 1997-ben, lakossági kezdeményezésre indult el a folyó helyreállítása, amelynek időtartamát 12 évre becsülték. A szabályozás a 60-as években mindössze 20 millió dollárba került, míg a helyreállításra a kb. 435 millió dollárt szánnak. Ennek ellenére az USA Kongresszusa jóváhagyta a költségeket, mert az árvízvédelemre, csatornakotrásra fordított költségek csökkenése, illetve a turizmusból származó bevételek növekedése alapján érdemesnek találták a projekt támogatását.
 
Ajánlott irodalom
 
Aronson et al. (1993): Restoration and rehabilitation of degraded ecosystem in arid and semiarid lands. Restoration Ecology 1: 8-17.
Cairns, J. (1993): Is restoration ecology practical? Restoration Ecology 1.: 3-7.
Cairns, J. and Heckman, J.R. (1996): Restoration ecology: The state of an emerging field. Annual Review of Ecology and Systematics 21: 167-189.
Eades, P., Bardsley, L., Giles, N. and Crofts, A. (2003): Wetland Restoration Manual. The Wildlife Trusts, Newark
Gilbert, O.L. és Anderson P (1998): Habitat creation and repair. Oxford University Press, Oxford.
Göri Sz. et al. (1994): Vizes élőhelyek természetvédelmi kezelése a Hortobágyi Nemzeti Park területén. III. Magyar Ökológus Kongresszus összefoglalói. Szeged
Margóczi, K. (1998): Természetvédelmi biológia, JATE Press, Szeged.
 
 
   
 
2009. 09. 08. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design