magyar english
Helyszín
Megye:
Település:
Időpont:
Időtartam:
Ingyenes:
Típus:
Kulcsszó:
A fenti szempontok közül legalább egy megadása kötelező.
AZ ÉV KIEMELT FAJAI -2014
FÁJA HALA
HÜLLŐJE MADARA
 
Természetvédelmi Információs Rendszer

 

Fertő-tavi Hidro-ökológiai Tájékoztató Rendszer
MÉTA Fényképtár
Vadonleső
TAVASZI MADÁRLES
» Természeti értékeink » Állatvilág » Emlősök
Emlősök
 

Magyarország mai területén 87 olyan emlős faj van, amely az utóbbi 20 évben bizonyítottan előfordult (háziasított emlősök és hobbiállatként behozott fajok nélkül). Az emlősfajok közül, a 13/2001 () KÖM rendelet alapján, 55 faj élvez védelmet, 41 faj védettnek, 14 faj pedig fokozottan védettnek minősül. Az hazai jogszabályokon alapuló védelem mellett számos emlősfaj élvez nemzetközi szintű védelmet (Élőhelyvédelmi Irányelv, Berni Egyezmény, Bonni Egyezmény, EUROBATS, CITES, stb.).

Az emlősfajok faunisztikai kutatottsága működési területünkön meglehetősen alacsony. Az egyes fajok előfordulási helyeinek szélesebb körű vizsgálatára nem került sor, többségükről egyáltalán nem vagy csak szórványos adataink vannak. Az állományok időbeli változását vizsgáló monitorozásokra pedig az északi pockon kívül szinte nincs is példa.

A 14 fokozottan védett emlősfaj közül 5 faj, a 41 védett faj közül pedig 32 faj fordul elő biztosan a működési területünkön. Természetesen számos nem védett emlősfaj (28 faj) is megtalálható, ezek természetvédelmi jelentősége (pl. védett faj táplálékállata vagy éppen károkozó) eltérő. A Magyarországra behurcolt fajok közül a pézsmapocok (Ondatra zibethicus), az észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) és a muflon (Ovis aries) fordult elő a területünkön, de természetvédelmi problémát ezek jelenleg nem okoznak.

 

Magyarországon és az Igazgatóság területén előforduló emlősfajok száma

 


Fokozottan védett fajok

A 14 fokozottan védett emlősfaj közül 5 faj fordul elő biztosan a működési területünkön. Ezek közül kiemelt jelentőségűnek számít az északi pocok (Microtus oeconomus), mely a Szigetközön, a Töközön és a Hanságon kívül csak a Kis-Balaton mellett fordul elő hazánkban. A vidra (Lutra lutra) működési területünkön nem tekinthető ritkának. A három fokozottan védett denevérfaj védelme szempontjából nagy jelentősége van az állományok felmérésének, de ezen a téren még sok teendő van.


Név

 Élőhelye


csonkafülű denevér

(Myotis emarginatus)

Szülőkolóniáit – amelyek akár több száz egyedet is számlálhatnak – általában templomok, kastélyok padlásán alakítja ki. Télen többnyire barlangokba húzódik.


északi pocok

(Microtus oeconomus)

Jó vízellátottságú, magassásos társulások, zsombékosok.

közönséges vidra

(Lutra lutra)

Minden olyan víztest közelében előfordul, ahol megtalálja táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyét: folyókon, tavakon, halastavakon, csatornákon.

 

nagyfülű denevér
(Myotis bechsteinii)

Őshonos fafajokból álló, idős erdők. Szálláshelyeit odúkban alakítja ki.


nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus)

Őshonos fafajokból álló, idős – szinte összeroskadó – erdők. Szálláshelye: faodúkban, leváló kéreg alatt, farepedésekben, ritkábban sziklahasadékokban. A lakott és mezőgazdasági területeket elkerüli.

A ikonra kattintva további információkat tudhat meg az egyes fajokról.

 


Védett fajok

 Az 41 védett hazai emlősfaj közül 32 faj fordul elő biztosan a működési területünkön. A szoprán törpedenevér (Pipistrellus pygmaeus) és a hegyesorrú denevér (Myotis oxygnathus) valószínűleg még előfordul a területen, de jelenleg nincs ismert előfordulási helyük.


 Név

 Élőhelye

 

keleti sün

(Erinaceus roumanicus)

Általánosan elterjedt, szinte mindenhol előforduló faj. Ritkás erdők, cserjések, kertek, parkok.


mezei cickány
(Crocidura leucodon)

Nyílt füves területek.


keleti cickány

(Crocidura suaveolens)

Mozaikos vegetációjú területeken, bozótosokban, kertekben, településeken megtalálható. Az összefüggő erdőket és a száraz élőhelyfoltokat kerüli.


erdei cickány

(Sorex araneus)

Dús vegetációjú hűvös és nedves élőhelyeket preferálja, de a szárazabb erdőrészeken is előfordul.


törpecickány

(Sorex minutus)

Nedvesebb, üdébb rétek lakója. Zárt erdőket kerüli.


Miller-vízicickány

(Neomys anomalus)

Eutróf vizek, kisebb patakok, tavak, mocsarak lakója.


közönséges vízicickány

(Neomys fodiens)

Elsősorban a nyílt vizes élőhelyeken fordul elő, de időszakos vízborítású égeres láperdőkben is megjelenik.


közönséges vakond

(Talpa europaea)

Általánosan elterjedt, szinte mindenhol előforduló faj.


kis patkósdenevér

(Rhinolophus hipposideros)

Nyári szálláshelye meleg, sötét padlásokon, illetve kiegyenlített klímájú föld alatti búvóhelyeken lehet. Télen föld alatti szálláshelyhez kötődik, pincékbe, bányákba, barlangokba húzódik. Kedveli a mozaikos élőhelyeket, gyümölcsösöket.


közönséges késeidenevér

(Eptesicus serotinus)

A lakott területek tipikus denevérfaja. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit épületekben – padlásokon, templomtornyokban – alakítja ki. Legtöbbször a telet is épületekben tölti, de barlangokba, régi bányavágatokba is behúzódhat.


fehérszélű törpedenevér

(Pipistrellus kuhlii)

Kultúrakövető faj, szinte kizárólag épületek zugaiban, gerendák között, zsalugáter mögött stb. telepszik meg, és telelni is épületekbe húzódik.


durvavitorlájú törpedenevér

(Pipistrellus nathusii)

Fákkal, bokrokkal tarkított mocsarak, lápok és ezekkel szomszédos mozaikos területei, hullámterek, árterek.


közönséges törpedenevér

(Pipistrellus pipistrellus)

Gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol erdők vagy települések vannak. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban, leváló kéreg alatt, épületek zugaiban (panelépületek) vagy akár templomtornyokban is kialakíthatja. Általában télen is faodúkba, ritkábban barlangokba húzódik.


szőröskarú koraidenevér

(Nyctalus leisleri)

Erdőlakó denevérfaj. Kedveli az idősebb, odvakban gazdag lomboserdőket, síkvidéki területen elsősorban tölgy-kőris-szil ligetekben jellemző. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit faodúkban alakítja ki, a téli időszakot is mindig ezekben tölti.


rőt koraidenevér

(Nyctalus noctula)

Egyik leggyakoribb denevérfajunk. Településeken, erdőkben mindenütt megtalálható. Nyári búvóhelye és telelőhelye egyaránt a fák odvaiban, kéregrepedéseiben van, de tömeges lehet a panelépületekben is.


szürke hosszúfülű-denevér

(Plecotus austriacus)

Mindenütt elterjedt faj. Ideális élőhelye a kertes, ligetes, parkos településeken van. Nyári szállása templomok padlásán és tornyában, kisebb épületek padlásán van. Télre föld alatti búvóhelyet keres.


barna hosszúfülű-denevér
(Plecotus auritus)

Erdőlakó denevérfaj. Elsősorban hegyvidéken, odvakban gazdag lomboserdőkben jellemző, de nálunk több esetben megfigyelték alföldi, idős ligeterdőkben.


fehértorkú denevér 

(Vespertilio murinus) 

Ritka, szórványos előfordulású faj, általában csak magányos egyedei kerültek megfigyelésre. Elsősorban épületek és sziklarepedésekben üt tanyát.


Brandt-denevér

(Myotis brandtii)

Kizárólag hegyvidéken előforduló, erdőlakó denevérfaj. Kedvelt a víz közelségét, így hekyvidéki kis tavak környékén, égeressel kísért patakvölgyekben jellemző. Nyáron faodvakban telepszik meg, a telet is elsősorban ezekben, néha bányavágatokban, barlangokban tölti.


vízi denevér

(Myotis daubentonii)

Hazánkban elterjedt, vizes élőhelyekhez kötődő faj. Folyók árterén, tavak, csatornák partján telepszik meg. Nyári szálláshelye faodvakban, ritkábban padálásokon van, a telet többnyire faodvakban tölti.


közönséges denevér

(Myotis myotis) 

Sokfelé megtalálható, de nem gyakori faj. A nyarat nagyméretű padlásokon, templomtornyokban tölti, telelni bányákba, barlangokba húzódik. Táplálkozóterülete füves tisztásokon, legelőkön, fasorok mentén, öreg gyümölcsösökben van.


bajuszos denevér

(Myotis mystacinus) 

Erdőlakó denevérfaj, főként tölgyesek lakója. Általában hegyvidéken él, de néhány alföldi előfordulása is ismert idős ligeterdőkből. Nyáron faodvakban él, télre barlangokba, felhagyott bányavágatokba vonul.


horgasszőrű denevér

(Myotis nattereri) 

Összefüggő erdpkben élő erdei faj. Kedveli az idős tölgyeseket és vegyes állományú erdőket, ahol sok odú található. Mind a telet, mind a nyarat faodvakban tölti, de télen elszórtan barlangok, bányák falán is találkozhatunk vele.


vörös mókus
(Sciurus vulgaris) 

Magyarországon erdős területein, parkokban, gyakran fasorokban közönséges faj.


közönséges ürge

(Spermophilus citellus) 

Rövid füvű legelők, füves puszták talajlakó állata.


erdei pele
(Dryomys nitedula)

Szárazabb, sűrű, változatos fajösszetételű erdőszegélyek, sűrű cserjeszintű erdők faja.


mogyorós pele

(Muscardinus avellanarius)

Hegyes-dombos vidékek gazdag cserjeszintű erdeiben, cserjés erdőszegélyeiben jellemző rágcsálófaj. Sokszor nedves élőhelyeken, nádasok szegélyezte füzesekben, ligeterdőkben is megtelepszik.


nagy pele

(Glis glis) 

Elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben jellemző. Dús cserjeszintű gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, elegyes bükkösök, szegélycserjések, erősen bokrosodott, felhagyott gyümölcsösök az élőhelyei. Néha erdőközeli házak padálásán is felbukkan.


eurázsiai hód

(Castor fiber) 

Élőhelye elsősorban a fás vízpartokhoz köthető.


csalitjáró pocok

(Microtus agrestis) 

Nedves és dús növényzetű területek, mint mocsárrétek, láprétek, patakpartok jellemző pocokfaja.

hermelin

(Mustela erminea) 

Leggyakrabban időszakosan többletvízhatásnak kitett alföldi füves pusztákon, tavak, patakok, csatornák mentén találkozhatunk vele.


nyuszt

(Martes martes) 

Főleg középhegységi és dombvidéki erdőkben fordul elő. Élőhelyet elsősorban erdők jelentik. Az erdőállomány kora az odúképződés miatt meghatározó a faj szempontjából, kedveli a dús aljnövényzetű, rágcsálókban gazdag erdőfoltokat. 


A ikonra kattintva további információkat tudhat meg az egyes fajokról.

 


Nem védett fajok

A hazánkban nem védett fajok közül 28 emlősfaj fordul elő működési területünkön. Az alábbi három faj nem védett Magyarországon, de szerepelnek az Élőhelvédelmi Irányelv V. függelékén, így kicsit részletesebben ismertetjük őket.


 Név

 Élőhelye


mezei hörcsög

(Cricetus cricetus)

 

Napjainkban egyértelműen mezőgazdasági területekhez, néha gymölcsösökhöz kötődik. Kedveli a lucernatáblákat, amelyeket évekig nem szántanak fel. Leggyakrabban búza-, kukorica-, cukorrépaföldeken, illetve gyomos szegélyekben találhatók kotorékai.


aranysakál

(Canis aureus)

A sztyeppék, fákkal tarkított puszták, bokorerdők és az aljnövényzettel dúsan benőtt vagy elnádasodott nedves területek lakója. Területünkön nagyon ritka.


házi görény
(Mustela putorius)

Élőhelyválasztásában generalista, az ember közelségét is kereső ragadozó. A zárt erdőterületeket és a nagy kiterjedésű homogén élőhelyeket kerüli.


A ikonra kattintva további információkat tudhat meg az egyes fajokról.


Egyes emlősfajok állománya, részben a természeti viszonyok megváltozása, részben emberi hatásokra, az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett. A megnövekedett állomány a természetes élőhelyeken és egyes védett fajok állományaiban komoly természetvédelmi problémákat okozhatnak. Működési területünkön ilyen faj elsősorban a vörös róka (Vulpes vulpes) és a vaddisznó (Sus scrofa), de meg lehet említeni az őzet és a szarvast is, amelyek nagy száma az erdők természetes felújítását erősen hátráltathatja.


 Név

 Élőhelye

 

vörös róka (Vulpes vulpes)

Hazánk egyik legelterjedtebb ragadozója, gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Földön fészkelő védett madarak egyik legkomolyabb károsítója.


vaddisznó

(Sus scrofa)

Változatos élőhelyeken megtelepszik, csak a teljesen nyílt, füves pusztákat és a hideg, hosszú ideig hóval borított területeket kerülni.


A ikonra kattintva további információkat tudhat meg az egyes fajokról.

Csak felsorolásszerűen ismertetjük a működési területünkön előforduló további emlősfajokat:

  • mezei nyúl (Lepus europaeus)
  • mezei pocok (Microtus arvalis)
  • földi pocok (Microtus subterraneus)
  • közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)
  • vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus)
  • pézsmapocok (Ondatra zibethicus)
  • pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)
  • sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis)
  • közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus)
  • kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)
  • törpeegér (Micromys minutus)
  • házi egér (Mus musculus)
  • güzüegér (Mus spicilegus)
  • vándorpatkány (Rattus norvegicus)
  • házi patkány (Rattus rattus)
  • nyestkutya (Nyctereutes procyonoides)
  • eurázsiai menyét (Mustela nivalis)
  • nyest (Martes foina)
  • európai borz (Meles meles)
  • észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
  • európai őz (Capreolus capreolus)
  • gímszarvas (Cervus elaphus)
    dámszarvas (Dama dama) muflon (Ovis aries)
 

Irodalom

Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest

   
 
2009. 11. 15. Oldal nyomtatása
©2005 A KvVM
Természetvédelmi Hivatala
neosoft&design