MAGYAR TYÚKFAJTÁK
MAGYAR TYÚKFAJTÁK
A honfoglalás kori sírokban talált tyúkcsontok arról árulkodnak, hogy már a kora Árpád kori magyarság jól ismerte és tenyésztette e háziszárnyast. Ebből a korai fajtából alakult ki egyéb már itt élő, itt tartott fajtákkal kereszteződve az ún. magyar parlagi tyúk, amely a hazai baromfiállomány nagy részét alkotta egészen a XX. sz. elejéig.
E kettős hasznosítású fajtának a kereszteződések során több színváltozata alakult ki. Legelterjedtebbek a fehér, a kendermagos, a sárga színváltozatok, melyek a mai napig fennmaradtak mint önálló fajták. A fogolyszínű magyar tyúk sajnos eltűnőben van, fontos feladat a fajta egyedeinek felkutatása, összegyűjtése géntartalék képzése céljából.
Tudta-e, hogy …
… a középkortól a jobbágyszolgáltatások éves rendjében előírt időszakra és mennyiségben kellett baromfit és tojás beszolgáltatni a földesuraknak vagy az egyháznak tized formájában? Ez volt pl.: a „Karácsony tyúkja”, a „Márton-napi lúd”, vagy a „konyhai ajándék”.
… a „kappan” szó az ivartalanított kakast jelenti?
… a „tyúkmony” szó a tyúktojást, a „tyúkfi” pedig a csirkét jelentette a középkori baromfitartás szakszókincsében?
… a „tyúkászok” baromfikereskedők voltak, akik a parasztoktól vásárolták fel az eladásra szánt árut?
