MANGALICA SERTÉS
MANGALICA SERTÉS
A XVIII. sz.-ban a balkáni/mediterrán zsírsertések behozatalával, meghonosításával tűnik fel először a szerb-horvát eredetű „mangaritza”, vagy „mongolicza” mint fajtanév. A „kondorszőrű” mangalicát a XIX. sz. óta tenyésztik hazánkban. Igénytelensége, edzettsége, jó zsírtermelő képessége tette népszerűvé, és gyors elterjedésével kiszorította, átkeresztezte a Dunántúlon tartott, még a rómaiak által behozott bakonyi (fekete színű) és a Kárpát-medencében honos szalontai (vörös színű) fajtákat.
Több színváltozata ismert: a szőke, a fekete (ez mára kihalt), a „föcske” (fecske) hasú és a vörös.
Tudta-e, hogy…
… a magyar mangalica húsa adja az alapanyagát a spanyol Jamones Segovia Sa Serrano sonkagyár magas minőségű sonka- és karajtermékeinek?
… egyetlen élő rokona a spanyol ibérico sertésfajta, mely szintén mediterrán eredetű?
… a réti disznó, a siska, a túrmezei, az alföldi, vagy a tüskésszőrű hegyi disznó a XIX. sz-i kipusztulásukig ismert és tartott tájfajták voltak?
… már az Árpád-korban ún. „kanászfalvak” létesültek ott, ahol a környezeti adottságok a sertéstartásnak kedveztek (pl.: Zselic)?
… „süldő” szavunkat kezdetben a fiatal, sültnek való disznó megnevezésére használták?
