Sziki őszirózsa tanösvény › Ismertető a főcsatornáról és a nádasok világáról

GPS: 47.677676, 16.835055

Kattintson az egyes tanösvénypontokara, hogy megtekintse a nevét és a borítóképét.
Részletes adatokért kattintson a felugró ablakra.

A Fertő-tó Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Területe Ausztria és Magyarország területén helyezkedik el úgy, hogy nagyobbik része osztrák terület. Partvidéke a magyarországi Fertő-Hanság Nemzeti Parkhoz és az ausztriai Neusiedler See- Seewinkel Nemzeti Parkhoz tartozik. A Fertő-táj és ennek részeként Fertő-tó a világörökség része. A Fertő-tó Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, mintegy 20 ezer éves.

 

A Fertő-tó természetvédelmi értékeinek jelentőségét bizonyítja, hogy a hazai oltalmon túl több nemzetközi egyezmény hatálya is kiterjed rá. Magyarország legnagyobb összefüggő nádasa a természetvédelem számára több szempontból értékes.  A Fertő-tó természetes elöregedési folyamataival járó jelenségek napjainkra egyre szembetűnőbbek. A Fertő medre döntően a XX. század első harmadában nádasodott el, ennek eredményeként mára a hazai tórész 84 %-át, a teljes tófelület 55 %-át borítja nádas. A tó feltöltődése természetes folyamat, megfordítására tavi méreteket tekintve nincs lehetőség, helyi szintű mérséklése viszont lehetséges.

 

A tómeder elnádasodásához a nagy “lökést” a tó szabályozása adta. A természetes, szélsőségesen ingadozó vízjárás (a teljes kiszáradástól a hatalmas árvizekig) a nádas övet évszázadokig kordában tartotta. A XIX. század végén megindult szabályozási munkák során 1892 és 1895 között megépült a Hanság-főcsatornának a torkolat és Pomogy (Pamhagen) közötti szakasza, majd 1908 és 1921 között a Pomogy és a tó közötti szakasz. A Körgát 1911-ben készült el és védte a mekszikópusztai területeket az árvizektől. Az első Fertőszéli zsilipet 1912-ben helyezték üzembe, ennek fő feladata a vízszint szabályozása. Ezen szabályozási munkák elsődleges célja az árvizek káros hatásainak csökkentése volt, amivel, a korabeli gazdasági célokkal összhangban, a mezőgazdaságilag művelhető területek növelését igyekeztek biztosítani. Az ármentesített területeken kialakuló szoloncsák szikesek azonban szántóföldi művelésre nem voltak alkalmasak.

 

A nád, elsősorban vegetatív úton történő terjedését az alacsony vízszint többnyire segíti, másrészt a hosszabb időn keresztüli magas vízállást és a friss vízutánpótlás hiányát a nádasok nem nagyon szeretik, ilyenkor elkezdhetnek felnyílni.

 

A feltöltődést, és így az elnádasodást befolyásolják a tó áramlási viszonyai is, melyet alapvetően a szél határoz meg. A befolyásokból (Wulka, Golser-csatorna, Rákos-patak) érkező és a légkörből (pl. a környező dombok szántásakor a levegőbe kerülő por) kiülepedő, illetve a már jelenlévő üledéket a szél folyamatosan mozgatja a mederben. Ez nem egyirányú, északról délre történő mozgatás, hanem a szél, a nádas, az üledék jellege és a vízmélység által befolyásolt folyamat, ahol bizony az üledék egy része akár északi irányba is mozoghat. A nádas és a nyílt víz határán többfelé tapasztalható intenzív lerakódás, övzátonyok kialakulása, amely akadályozza a víz nádasba jutását és elősegíti a nád víz felé történő terjedését. A nádasok belső dinamikája meglehetősen bonyolult, soktényezős folyamat, amelyet régóta tanulmányoznak a kutatók, de még mindig számtalan kérdésre nem tudjuk a választ. A Fertő óriási kiterjedésű nádasában is több folyamat figyelhető meg. Az 1960-as években bekövetkezett vízszintemelés ugyan lelassította a nádas tó irányú terjedését, de ma is megfigyelhető, különösen a Fertőrákosi-öböl déli részén. A látszólag teljesen zárt nádasban sok helyen megfigyelhető a nádas felritkulása, kisebb-nagyobb nyílt vízfelszínek kialakulása. Ez részben természetes folyamatok eredménye, sok helyen azonban a nádaratás során bekövetkező rendszeres taposás miatt pusztult ki a nád. A nádas belső részein kialakuló nyílt vízfelületek többnyire csak néhány tág tűrésű faj számára alkalmasak, hiszen ezek a foltok gyakran kiszáradnak, sekélységük miatt extrém módon felmelegedhetnek és gyakran alakul ki oxigénhiányos állapot. A nádasok nemcsak a nyílt víz felé, hanem a parti zónában is terjeszkednek, elsősorban a gyepek rovására. Magas vízállás esetén a parti területek egy része nem kaszálható vagy legeltethető, ilyenkor a nád könnyen utat tör és nagy területeket lephet el néhány év alatt. Ez nem feltétlenül probléma, de a parti gyepes élőhelyek védelme érdekében néha fel kell lépni a nádasok szárazföldi terjedése ellen.