Sziki őszirózsa tanösvény › Szikes tavi élőhely-rekonstrukciók, ismertető a mocsárrétek, legelők és kaszálók élővilágáról

GPS: 47.6823109192192, 16.8436045925589

Kattintson az egyes tanösvénypontokara, hogy megtekintse a nevét és a borítóképét.
Részletes adatokért kattintson a felugró ablakra.

Az emberi tevékenység következtében a természetes élőhelyek kiterjedése világszerte egyre csökken, de Európában a több évezredes emberi jelenlét következtében ez a folyamat még előrehaladottabb. A természetes élőhelyek csökkenése számos faj állományát sodorta a kipusztulás szélére. Az élőhely-helyreállítással a természetvédelem elsődleges célja a természetes élőhelyek kiterjedésének növelése, természetes ökológiai hálózatok kialakítása, végső soron a biodiverzitás megőrzése.

Az utóbbi két évszázadban felgyorsult technikai és gazdasági fejlődés egyik következménye az egész Földön megfigyelhető környezeti károknak az egyre gyakoribb előfordulása. Az ember igényeinek a természet rovására történő kielégítésére közvetlen környezetünkben is több példát találhatunk. Vidékünkön a XIX. században felgyorsult népességnövekedés, a városok és a kis települések lélekszámának gyarapodása, egyre nagyobb mezőgazdasági területek megművelését tette szükségessé. A Fertő és a Hanság vidékén a mocsaras és lápos területek lecsapolásával igyekeztek újabb, megművelhető földterületeket nyerni. Az első nagyszabású munkák az 1800-as évek második felében indultak. A folyószabályozások, csatornaépítések és lecsapolások révén a Kisalföld értékes természeti tájai komoly károkat szenvedtek.

 A Fertő-tó keleti partján található mélyebb fekvésű területek egykor a Fertő árterületei voltak. Valószínűleg csak a vízrendezések után alakultak, a Fertő szikes vizével összeköttetésben lévő talajvíznek köszönhetően, szikes pusztává. A sótartalom koncentrációjától függően szikes növényfajok fordulnak elő ezeken az élőhelyeken, mint például a sziksófű  a sziki útifű, sziki üröm  és tengerparti kígyófű , a sziki budavirág  vagy a réteket szeptemberben tízezres állományával lila szőnyegé varázsoló sziki őszirózsa. Külön érdemes megemlíteni a fokozottan védett a pókbangót, amelynek többezer töves állománya él itt.

 Gazdag a szikes puszta állatvilága is. A védett szongáriai cselőpók mellett jelentős állománya él itt az ürgének. A füves élőhelyek közé ékelődve több, időszakos vízborítású, sekély vizes, részben szikes tó is található (Cikes, Borsodi, Nyéki szállás, Paprét), amelyek az 1990 óta folyó vizes élőhely-rekonstrukciók eredményeképp alakultak ki. A 600 hektáron megvalósult élőhely-rekonstrukció a Fertő-tó egykori áradásai után visszamaradó tocsogós, sekély vizes területeket próbálja helyettesíteni, amelyek a szabályozások után megszűntek.

 A sekély tavak kétségkívül a nemzeti park leginkább látogatott területeit jelentik, hiszen a nyílt területnek köszönhetően, az ott lévő kilátókból a változatos madárvilág nagyon jól tanulmányozható. Nemritkán egyszerre 40-50 faj figyelhető meg, szinte az év bármely szakában. A sekély – átlagban csupán 30-40 cm-es vízzel rendelkező, nyár végére kiszáradó tavak fontos gyülekező, vonuló, táplálkozó, fészkelő, vagy éppen éjszakázó helyei a különböző madárfajoknak. Az ún. parti madarak mellett nagy számban láthatók a különböző récefajok, de a gémek és a kócsagok is kijárnak a nádasból táplálkozni. Csupán néhány fajt kiragadva a megfigyelhető fajokból, jellemző a gulipán, a gólyatöcs, a nagy goda, a bíbic, a piroslábú cankó, a pajzsos cankó, a tavi cankó, a szürke cankó, az apró partfutó, a havasi partfutó, a havasi lile, a nagy póling, a dankasirály, a szerecsensirály, a kanalas réce, a kerceréce, a szárcsa  és a kis vöcsök  előfordulása.

A rekonstrukciók működtetése a természetes folyamatokat modellezi. Az őszi árasztás általában az őszi madárvonulás idejére esik, ezzel biztosítva táplálkozási és pihenési lehetőséget a helyi és a vidéken keresztül vonuló madárcsapatoknak. Tavasszal a területre a Fertőből csatornákon keresztül bevezetett friss, tápanyagokban gazdag víz, a tavaszi vonuló madaraknak és az itt maradó fészkelő fajoknak teremti meg a kedvező feltételeket. Nyáron a költések lezajlása után a sekély szikes tavak a meleg hatására fokozatosan kiszáradnak és ez teszi lehetővé az időközben felszaporodott vízi növényzet visszaszorítását legeltetés és kaszálás útján. Ez egyben a tavakban zajló feltöltődési folyamatok lassítását is elősegíti. A kiszáradt tavak medrét rövid idő alatt pionír sziki növényfajok tömegei borítják el. 
S ősszel ez a folyamat újra kezdődik!