Piroslábú cankó

Piroslábú cankó
(Tringa totanus) – Rothschenkel
Réti cankó
(Tringa glareola) – Bruchwasserläufer

Vizes élőhelyeinken számos különféle parti madár vonul át. Méretükben, táplálkozásukban különbözőek, de mind a sekély parti vizekhez kötődnek. A réti cankó ezek közül az egyik leggyakoribb, mérete közepes, így sok különböző, sekély vizű élőhelyen megtalálja táplálékát. A réti cankó főleg vízi rovarokat fogyaszt, a sekély vízben vagy a tocsogókon gázolva csipegeti fel táplálékát. Pettyegetett rejtőszínével jól beleolvad a környezetébe, de szívesen mozog nyílt területeken is.

Igen jól repül, ezért kevés természetes ellensége van. Nálunk nem fészkel, de ősszel és tavasszal nagy, laza csapatokban
vonul át a Fertő-vidékén is, az eurázsiai kontinens északi peremén hosszan elnyúló költőterülete, illetve nyugat-afrikai telelőhelye
közötti útján. Felriasztva jellegzetes, csilingelő hangon szól, amelyről könnyen felismerhető. A vízimadár-gyűrűzések során
a leggyakrabban befogott madárfajok közé tartozik, így viszonylag sok ismerettel rendelkezünk vonulási útjáról. Védett faj.

A piros lábú cankó neve az egyik legjellemzőbb tulajdonságára, feltűnően élénk színű lábára utal. Csőrszíne is piros. A hasonló fajoktól mégis inkább a röptében szabad szemmel is jól látható széles, fehér szárnycsíkja különbözteti meg. Hazánkban a fogyatkozó állományú, de kis számban sokfelé fészkelő vízimadarak közé tartozik. Fészkét fűcsomókba rejti, tojásai hasonlóak más parti madarakéhoz, világos alapon finom sötét mintázattal díszítettek, ez a színezet szinte észrevehetetlenül beleolvad a növényzetbe. Vonuló madár, a telet az atlanti partvidéken és a mediterrán régióban tölti. Tavasszal az elsők között érkezik vissza vizeinkhez. A szikeseken és a nádasok tarfoltjain, de belvizes szántókon is találkozhatunk vele a vonulás idején. Állományának csökkenése miatt hazánkban ma már fokozott védelmet kapott.