Mára Magyarországon alig maradt olyan vízfolyás, amely medrét ne szabályozták volna az elmúlt évszázadokban. Az egyik ilyen a Répce Nagygeresd és Répceszemere közötti szakasza, amely jól mutatja, hogy milyenek lehettek a kisebb folyóink a szabályozások előtt. A terület egyik legismertebb természeti értéke a csáfordjánosfai Tőzikés-erdő, amely a keményfás ligeterdők (91F0) közé tartozik. Az erdő alatt tavasszal milliószám virágzik a tavaszi tőzike (Leujocum vernum) és a csillagvirág (Scilla vindobonensis). Közvetlenül a folyó mentén puhafás ligeterdőket (91E0) találunk. Az ártér területeit pedig csaknem teljes egészében mocsárrétek (6440) borítják.
A vízben élő közösségi jelentőségű halfajok közül ki kell emelni a vágócsíkot (Cobitis taenia) és a halványfoltú küllőt  (Gobio albipinnatus). A gerinctelenek közül az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia) és a tompa folyamkagyló (Unio crassus) érdemel említést. Szintén a vízhez kötődik a terület gyakori emlősfaja, a vidra (Lutra lutra). Az időszakos vízállások biztosítanak szaporodóhelyet a vöröshasú unkának (Bombina bombina) és a tarajos gőtének (Triturus cristatus).
A mocsárrétek közösségi jelentőségű lepkefajai a vérfűboglárka (Maculinea teleius), a zanótboglárka (Maculinea nausithous) és a nagy tűzlepke (Lycaena dispar). Csapadékosabb években fészkel a területen a haris (Crex crex) is.