Legyen a Fertő-Hanság Nemzeti Park segítségére! Jelentse be észrevételét!
Bioszféra Rezervátumok
Általános ismertető - UNESCO MAB Program
Az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete, 1970-ben „Man and Biosphere” (MAB), azaz „Ember és bioszféra” címmel kutatási programot indított a természeti környezet megóvásáért.
A programot 1972. június 5-én, a Stockholmban tartott, „Ember és bioszféra” címet viselő ENSZ környezetvédelmi világkonferencián szentesítették a résztvevő országok. A program keretében ún. bioszféra rezervátumokat jelöltek ki, melyek létesítésének fő célja a Föld nagy ökoszisztéma-típusait reprezentáló, kiemelkedően értékes területek védelme, a rajtuk tapasztalható emberi és természetes folyamatok megfigyelése volt.
Azonban ezek a területek nem csupán a természeti értékek konzerválását szolgálják. A program első ízben hívta fel a figyelmet arra, hogy a természeti értékek megőrzése önmagában nem elegendő, hanem további kiemelt cél az ember és természet kapcsolatának javítása.
A MAB program napjainkra világméretűvé szélesedett, a Föld legkülönbözőbb pontjain 120 országban összesen 669 bioszféra rezervátumot jelöltek ki (2018).
Az 1995-ben Sevilla-ban megtartott Nemzetközi Bioszféra Rezervátum Konferencia kinyilvánította, hogy a bioszféra rezervátumok a tájak, ökoszisztémák, fajok és azok genetikai sokféleségének megőrzésén kívül szolgáljanak a fenntartható fejlődés modellterületeiként is, tehát lokális szinten segítsék elő az olyan jellegű gazdasági fejlesztést, mely biztosítja a kulturális, szociális és ökológiai javak fenntarthatóságát.
Ezt az eredeti céloktól eltérő, a természetben élő embert, és a fenntarthatóság alapelveit sokkal jobban előtérbe helyező szemléletet fejlesztette tovább az UNESCO MAB Programjának fő stratégiáját összefoglaló ún. Madridi Akcióterv (2008-2013). Ez a dokumentum a fő célok mellett már részletes ajánlásokat is megfogalmazott a programban résztvevő országok számára a bioszféra-rezervátum területek kialakításával, fenntartásával, koordinálásával kapcsolatban.
Hosszas előkészítő munka után elkészült az UNESCO következő időszakra (2015-2025) szóló stratégiája, mely kijelöli a program fejlődésének legfontosabb irányát. A Stratégia feladatainak végrehajtását elősegítő ún. Limai Akciótervet (2016-2025) 2016 tavaszán, Limában fogadta el az UNECO MAB Kormányközi Koordinációs Bizottság.
Ezt az eredeti céloktól eltérő, a természetben élő embert, és a fenntarthatóság alapelveit sokkal jobban előtérbe helyező szemléletet fejlesztette tovább az UNESCO MAB Programjának fő stratégiáját összefoglaló ún. Madridi Akcióterv (2008-2013). Ez a dokumentum a fő célok mellett már részletes ajánlásokat is megfogalmazott a programban résztvevő országok számára a bioszféra-rezervátum területek kialakításával, fenntartásával, koordinálásával kapcsolatban.
Hosszas előkészítő munka után elkészült az UNESCO következő időszakra (2015-2025) szóló stratégiája, mely kijelöli a program fejlődésének legfontosabb irányát. A Stratégia feladatainak végrehajtását elősegítő ún. Limai Akciótervet (2016-2025) 2016 tavaszán, Limában fogadta el az UNECO MAB Kormányközi Koordinációs Bizottság.
A Fertő szikes tavainál pihenő (ébredező) vízi madárvilág
A bioszféra rezervátumok jellemzői
Megőrzési funkció:
A rezervátumoknak biztosítaniuk kell a kiválasztott ökoszisztémák, tájak változatosságának
fennmaradását, a fajok sokféleségének és genetikai változékonyságának megőrzését.
fennmaradását, a fajok sokféleségének és genetikai változékonyságának megőrzését.
Fejlődési funkció:
A rezervátumok területén belül elő kell segíteni a helyi körülmények között megvalósítható, ökológiai, társadalmi és kulturális szempontból fenntartható gazdasági fejlődést a helyi hagyományos módszerek, tradíciók figyelembe vételével.
Kutatási és oktatási funkció:
A bioszféra rezervátumok területén támogatni kell a természetvédelmi célú tudományos kutatásokat és monitorozást, valamint elő kell segíteni az oktatási és ismeretterjesztési célú tevékenységeket.
Annak érdekében, hogy a bioszféra-rezervátumok különböző funkciói megvalósulhassanak, a rezervátumok területén összefüggő, és egymással állandó kölcsönhatásban lévő területekből álló zónarendszert kell kialakítani, amelynek részei a magterület, a védőövezet és az átmeneti övezet.
Magterület:
Ezeken a területeken elsődleges a megőrzési és kutatási funkció, emberi tevékenység, akár csak a belépés is csak kivételes esetben megengedhető (pl. kutatási tevékenység, ill. élőhelykezelés esetén), mert a hazai jogszabály alapján ezek fokozottan védett területnek minősülnek. Feladatuk, hogy hosszú távú védelmet nyújtsanak a rajtuk élő életközösségeknek, növény- és állatfajoknak.
Védőövezet (puffer zóna):
A védőövezetek a magterületeket veszik körül, fő feladatuk ezek védelme. Korlátozottan és szabályozott mértékben folyhat rajtuk emberi tevékenység, amely nem lehet ellentétes a természetvédelmi célokkal. Folytathatók például tudományos kísérletek a természetes vegetáció kezelésére, a károsodott területek helyreállítására, és ezeken a területeken fontos a környezeti nevelés és az ökoturizmus elősegítése.
Átmeneti övezet:
Az átmeneti zónák a természeti erőforrások fenntartható használatának bemutató területei, rajtuk mezőgazdasági és egyéb emberi tevékenység is folyhat a helyi közösségek, a természetvédelmi szerveztek, kutatók, civil szervezetek és magánszemélyek együttműködésével. Jellemzően nem védett területen helyezkednek el, jogi korlátozás a MAB státuszból következően nem vonatkozik rájuk. A rajtuk folyó tevékenységekbe a kezelők minél jobban igyekeznek bevonni a helyi közösségeket is.
A Fertő Bioszféra Rezervátum zónarendszere
Magyarország Bioszféra Rezervátumai
| Megnevezés | Kijelölés éve | Terület (ha) |
|---|---|---|
| Aggteleki bioszféra-rezervátum | 1979 | 45 311 |
| Fertő tavi bioszféra-rezervátum | 1979 | 23 193 |
| Hortobágyi bioszféra-rezervátum | 1979 | 154 591 |
| Kiskunsági bioszféra-rezervátum | 1979 | 116 177 |
| Pilisi bioszféra-rezervátum | 1980 | 38 704 |
| Mura-Dráva-Duna bioszféra-rezervátum | 2012 | 235 244 |
| Összesen | 613 219 |
Kenutúra a Fertő nádasában
A Fertő Bioszféra Rezervátum
Név: Fertő Bioszféra Rezervátum
Alapítás éve: 1979
Kiterjedés: 13 702 ha
A Fertő Bioszféra Rezervátum a Dunántúl északnyugati részén, az osztrák határ mellett található és magába foglalja a Fertő teljes magyarországi területét. A Bioszféra rezervátum 1979-ben alakult meg, az akkori Fertő-tavi Tájvédelmi Körzet területein, összesen 12542 ha-on. Magterületei fokozottan védett területek, részei a nádasba záródott Herlakni-tó, a tó délkeleti részén található Madárvárta-öböl és a környező szikesek, illetve a Szárhalmi-erdőben található Sztyepprét és a Kis-tómalmi láprét, összesen 1660 ha.
A Fertő-tó nyugati irányban az utolsó sztyepptó Európában, itt ér véget a Kárpát-medencére jellemző erdőssztyepp vegetáció. Alig 30 km-en belül megtalálható itt az Alpokalja, a Fertőmenti-dombsor xerofil erdei, a Fertő, mint szikes sztyepptó a partmenti szikes gyepekkel. A tó medre az elmúlt 200 évben erősen elnádasodott, területének háromnegyed részét összefüggő nádas borítja, melyet kisebb öblözetek, nádasba záródott úgynevezett belső tavak tagolnak. A partmenti szikes gyepek részben a lecsapolások során kiszárított, változó vízborítottságú területeken alakultak ki, a Fertőmenti-dombsor, a Szárhalmi-erdő tisztásain jégkorszaki maradvány-vegetáció maradt fenn. A Bioszféra Rezervátum egy része a Ramsari Egyezmény által is védett terület.
Alapítás éve: 1979
Kiterjedés: 13 702 ha
A Fertő Bioszféra Rezervátum a Dunántúl északnyugati részén, az osztrák határ mellett található és magába foglalja a Fertő teljes magyarországi területét. A Bioszféra rezervátum 1979-ben alakult meg, az akkori Fertő-tavi Tájvédelmi Körzet területein, összesen 12542 ha-on. Magterületei fokozottan védett területek, részei a nádasba záródott Herlakni-tó, a tó délkeleti részén található Madárvárta-öböl és a környező szikesek, illetve a Szárhalmi-erdőben található Sztyepprét és a Kis-tómalmi láprét, összesen 1660 ha.
A Fertő-tó nyugati irányban az utolsó sztyepptó Európában, itt ér véget a Kárpát-medencére jellemző erdőssztyepp vegetáció. Alig 30 km-en belül megtalálható itt az Alpokalja, a Fertőmenti-dombsor xerofil erdei, a Fertő, mint szikes sztyepptó a partmenti szikes gyepekkel. A tó medre az elmúlt 200 évben erősen elnádasodott, területének háromnegyed részét összefüggő nádas borítja, melyet kisebb öblözetek, nádasba záródott úgynevezett belső tavak tagolnak. A partmenti szikes gyepek részben a lecsapolások során kiszárított, változó vízborítottságú területeken alakultak ki, a Fertőmenti-dombsor, a Szárhalmi-erdő tisztásain jégkorszaki maradvány-vegetáció maradt fenn. A Bioszféra Rezervátum egy része a Ramsari Egyezmény által is védett terület.
Természetvédelmi feladatok és kezelések
A Bioszféra Rezervátum nádas területein végzett kezelések célja a tómeder feltöltődésének, az eutrofizációnak lassítása. Az évről-évre keletkező hatalmas mennyiségű szervesanyag egy része a nádasterületek aratásával eltávolítható, ez a környező települések lakosságának munkalehetőséget biztosít. Korábbi számítások az ezredforduló utánra tették a magyarországi tórész teljes feltöltődését, azonban a legújabb vizsgálatok szerint ez a folyamat jelentősen lelassult, a teljes feltöltődés a közeli jövőben nem várható.
A partmenti szikeseket veszélyeztető tényezők közül legjelentősebb az elnádasodás, illetve a tájidegen fafajok spontán betelepülése. A szóban forgó gyepek hosszú időn keresztül legelőként illetve kaszálóként kerültek hasznosításra, ez csak az állatállomány 80-as évektől tapasztalható nagymértékű csökkenése miatt változott meg. A tájhasználat megváltozása miatt felgyorsult a nádasodás és az ezüstfa terjedése. A folyamatot a gyepek régi magyar háziállatfajtákkal történő legeltetésével - szürkemarha, racka - sikerült megállítani. Ez a tevékenység hozzájárul e fajtáknak fenntartásához is (génmegőrzés).
A Szárhalom xerofil erdeiben az erdészeti üzemtervek egyeztetése során legfontosabb szempont a területre jellemző erdőállományok fafajösszetételének fenntartása, a tájidegen fafajok betelepítésének korlátozása. Fontos feladat a Szárhalmi-erdőben található sztyepprét és a Kistómalmi láprét fenntartása. Ezeken a helyeken a beerdősülést a legeltetés,kaszálás és az anyaglehordás akadályoz(t)a meg, így maradhatott fenn ezen területek különleges élőhelyei, értékes, védett és fokozottan védett fajai.
A partmenti szikeseket veszélyeztető tényezők közül legjelentősebb az elnádasodás, illetve a tájidegen fafajok spontán betelepülése. A szóban forgó gyepek hosszú időn keresztül legelőként illetve kaszálóként kerültek hasznosításra, ez csak az állatállomány 80-as évektől tapasztalható nagymértékű csökkenése miatt változott meg. A tájhasználat megváltozása miatt felgyorsult a nádasodás és az ezüstfa terjedése. A folyamatot a gyepek régi magyar háziállatfajtákkal történő legeltetésével - szürkemarha, racka - sikerült megállítani. Ez a tevékenység hozzájárul e fajtáknak fenntartásához is (génmegőrzés).
A Szárhalom xerofil erdeiben az erdészeti üzemtervek egyeztetése során legfontosabb szempont a területre jellemző erdőállományok fafajösszetételének fenntartása, a tájidegen fafajok betelepítésének korlátozása. Fontos feladat a Szárhalmi-erdőben található sztyepprét és a Kistómalmi láprét fenntartása. Ezeken a helyeken a beerdősülést a legeltetés,kaszálás és az anyaglehordás akadályoz(t)a meg, így maradhatott fenn ezen területek különleges élőhelyei, értékes, védett és fokozottan védett fajai.
Hivatkozások:
Nemzeti természetvédelmi Alapterv IV. A természetvédelem szakpolitikai stratégiája (2014-2019)
UNESCO MAB (Magyar Állami Természetvédelem Hivatalos honlapja)
A Bioszféra Rezervátumok Sevillai Stratégiája (1996)
A Bioszféra Rezervátumok Sevillai Stratégiája. 5. melléklet
Madridi Akcióterv (2008-2013), UNESCO MAB Program
Limai Akióterv (2016-2025), UNESCO MAB Program
Koczka K. - Érdiné dr. Szekeres R. (szerk.)(2005): Bioszféra rezervátumok. Nemzeti Ökológiai Hálózat 9. Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Természetvédelmi Hivatal
