A közösségi jelentőségű ritka hegyi szitakötő (Cordulegaster heros) soproni előfordulása
Bevezetés
Régtől fogva ismert a balkáni hegyiszitakötő (C. heros) soproni előfordulása, a faj hazai tenyészése a Soproni-hegységből (Ambrus et al., 1992) lett bizonyítva elsőként. Az állomány rendszeres vizsgálata a Rák-patak vízrendszerének két pontján, az Autós-pihenőnél és a Tacsi-árokban történt meg az elmúlt évtizedekben, egyébként szórványadatok állnak rendelkezésre a hegyvidékről 1992 óta. A fajjal kapcsolatos kutatások 2004 óta nagyobb hangsúlyt kaptak hazánkban, mivel Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával a C. heros is felkerült a Natura 2000 jelölőfajok listájára és közeli rokon fajtársával, a Cordulegaster bidentataval együtt hazánkban fokozottan védettek. A 2016-2017-es időszakban a Rák-patak 200 m-es szakaszán (Hidegvíz-völgyben) havi rendszerességű lárva vizsgálatra és kelési mintázat vizsgálatra került sor. Átfogó, az egész hegyvidéket felölelő vizsgálata eddig még nem történt.
Vizsgálati módszerek
A vizsgálatok kiterjedtek a Soproni-hegység teljes vízrajzi hálózatára, ahol a faj számára alkalmas, állandó vizű patakok, erek fordulnak elő. Mivel a faj több éves fejlődésű, a kutatás egész évben folytatható. A felmérés a Rák-patak teljes vízrendszerét felölelte. Ehhez új elemként csatoltuk a – korábban csak elvétve vizsgált - Házhegy-árkot (Kocsedó-völgyet), a Kánya-szurdokot és a Kecske-patakot, melyek az Arany-patak vízgyűjtőjéhez tartoznak, míg a többi vizsgált terület a Rák-patakba ömlik. A több-kevesebb rendszerességgel vizsgált helyek így összesen 32 mintavételi pontot jelentettek, negatív eredménnyel zárult mintavételekkel együtt.A szisztematikus felmérés 2017 májusától július végéig tartott, először a lárva stádiumra (annak korosztály eloszlására, morfológiai paraméterek mérésére) koncentrálva, később az exuvium gyűjtésére, imágók megfigyelésére. Az lárvabőrök gyűjtésénél rögzítésre került azok elhelyezkedésének pontos koordinátája, neme, távolsága a víztől, távolsága a földfelszíntől és az aljzat típusa, amelyre az állat kimászott. Ehhez kapcsolódóan egyes mintaterületeken a teljes vízi makrogerinctelen közösség és a jellemző fizikai környezeti változók is rögzítésre kerültek.
Eredmények
A felmérés során összesen 106 adatot sikerült gyűjtenünk, 17 imágó, 49 exuvium és 31 lárva rekordot. A 32 vizsgált szakasz közül kilenc ponton nem sikerült megtalálnunk a fajt, a legtöbb esetben a vízfolyások kiszáradtak a száraz és meleg nyár következtében. Az érintett vízfolyások vízhozama egyébként is alacsonyabb a többinél, nagy szárazság esetén kiszáradhatnak, forrás közeli, felső szakasz jellegük miatt inkább a Cordulegaster bidentata fajnak jelentenek optimális élőhelyet. A C. bidentata a hegység szomszédos, ausztriai oldalán és a közeli Kőszegi-hegység alkalmas élőhelyein tenyészik. Itteni előfordulásáról korábbi imágó adatok vannak a Tacsi-árokból és a Hermesi-árokból, az utóbbi helyről lárva adata is van. Jelen vizsgálat során nem került elő, a Soproni-hegység Cordulegaster népességét egyértelműen a C. heros dominanciája jellemzi.
A C. heros faj előfordulási gócpontja a Rák-patak vízrendszerére tehető a Soproni-hegységben. Szinte az összes mellékágban előfordul a faj, ami vélhetően a stabil Rák-patakban található populációnak köszönhető, a visszatelepülés nagy szárazságok után a kompenzációs repüléssel könnyen megvalósulhat.
2. ábra Exuviumok ivararánya 3. ábra C. heros lárvák bújási aljzat
Az exuviumok 57 %-a hím, 38 %-a nőstény volt, 2 bőrnél nem lehetett megállapítani az állat nemét (2. ábra). A lávák maximálisan 2 m, minimálisan 0,2 m magasságban keltek ki, míg a víztől megtett távolság maximálisan 6 m, minimálisan 0 m volt. Legtöbb esetben fatörzsön, legkevesebb esetben uszadékon történt a kikelés (3. ábra).
Veszélyeztető tényezők: mivel a lárvák a laza üledékben fejlődnek, a vízgyűjtőt érő heves esőzések – ha az erdősültség mértéke csökken – az üledékkel együtt könnyen lemoshatják őket alsóbb, számukra alkalmatlan szakaszokra. A vízfolyást közvetlenül övező árnyékoló állomány eltávolítása a víz fölmelegedését, gyorsabb kiszáradását okozhatja, ami aszályos időszakban végzetes lehet.
Összefoglalás
A Soproni-hegység Cordulegaster heros népességéről a vizsgálatok alapján elmondható, hogy a hegység vízhálózatának állandó vízellátottságú, megfelelő árnyalással rendelkező szakaszain többnyire népes állománnyal tenyészik. A vízfolyások legfelső, forráshoz közeli szakaszai – melyek a rokon Cordulegaster bidentata optimális élőhelyei lennének – többnyire nem stabil vízháztartásúak, gyakran kiszáradnak, így a C. bidentata csak ritkán és időlegesen fordul elő a területen. A C. heros a Rák-patak vízgyűjtőjéhez tartozó, szinte valamennyi vizsgált vízfolyás szakaszról megkerült, míg a hegység déli oldalán, az Arany-patak vízgyűjtőjén csak a legfelső szakaszról, a vízválasztó közeléből (Füzes-árok) került elő lárvája, az alsóbb szakaszokról nincs recens tenyészési adata, csak kóborló imágó példányra vonatkozó megfigyelés. A faj fönnmaradása a főként a Rák-patak vízgyűjtőjének állapotától, a vízháztartás stabilitásától, a vízhozam kiegyenlítettségétől és a völgyek árnyaló állományainak fönnmaradásától függ.
