A közösségi jelentőségű ritka hegyi szitakötő (Cordulegaster heros) soproni előfordulása



Bevezetés

Régtől fogva ismert a balkáni hegyiszitakötő (C. heros) soproni előfordulása, a faj hazai tenyészése a Soproni-hegységből (Ambrus et al., 1992) lett bizonyítva elsőként. Az állomány rendszeres vizsgálata a Rák-patak vízrendszerének két pontján, az Autós-pihenőnél és a Tacsi-árokban történt meg az elmúlt évtizedekben, egyébként szórványadatok állnak rendelkezésre a hegyvidékről 1992 óta. A fajjal kapcsolatos kutatások 2004 óta nagyobb hangsúlyt kaptak hazánkban, mivel Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásával a C. heros is felkerült a Natura 2000 jelölőfajok listájára és közeli rokon fajtársával, a Cordulegaster bidentataval együtt hazánkban fokozottan védettek. A 2016-2017-es időszakban a Rák-patak 200 m-es szakaszán (Hidegvíz-völgyben) havi rendszerességű lárva vizsgálatra és kelési mintázat vizsgálatra került sor. Átfogó, az egész hegyvidéket felölelő vizsgálata eddig még nem történt.

Vizsgálati módszerek

A vizsgálatok kiterjedtek a Soproni-hegység teljes vízrajzi hálózatára, ahol a faj számára alkalmas, állandó vizű patakok, erek fordulnak elő. Mivel a faj több éves fejlődésű, a kutatás egész évben folytatható. A felmérés a Rák-patak teljes vízrendszerét felölelte. Ehhez új elemként csatoltuk a – korábban csak elvétve vizsgált - Házhegy-árkot (Kocsedó-völgyet), a Kánya-szurdokot és a Kecske-patakot, melyek az Arany-patak vízgyűjtőjéhez tartoznak, míg a többi vizsgált terület a Rák-patakba ömlik. A több-kevesebb rendszerességgel vizsgált helyek így összesen 32 mintavételi pontot jelentettek, negatív eredménnyel zárult mintavételekkel együtt.
A szisztematikus felmérés 2017 májusától július végéig tartott, először a lárva stádiumra (annak korosztály eloszlására, morfológiai paraméterek mérésére) koncentrálva, később az exuvium gyűjtésére, imágók megfigyelésére. Az lárvabőrök gyűjtésénél rögzítésre került azok elhelyezkedésének pontos koordinátája, neme, távolsága a víztől, távolsága a földfelszíntől és az aljzat típusa, amelyre az állat kimászott. Ehhez kapcsolódóan egyes mintaterületeken a teljes vízi makrogerinctelen közösség és a jellemző fizikai környezeti változók is rögzítésre kerültek.
 
1. ábra C. heros előfordulások a Soproni-hegységben

Eredmények

A felmérés során összesen 106 adatot sikerült gyűjtenünk, 17 imágó, 49 exuvium és 31 lárva rekordot. A 32 vizsgált szakasz közül kilenc ponton nem sikerült megtalálnunk a fajt, a legtöbb esetben a vízfolyások kiszáradtak a száraz és meleg nyár következtében. Az érintett vízfolyások vízhozama egyébként is alacsonyabb a többinél, nagy szárazság esetén kiszáradhatnak, forrás közeli, felső szakasz jellegük miatt inkább a Cordulegaster bidentata fajnak jelentenek optimális élőhelyet. A C. bidentata a hegység szomszédos, ausztriai oldalán és a közeli Kőszegi-hegység alkalmas élőhelyein tenyészik. Itteni előfordulásáról korábbi imágó adatok vannak a Tacsi-árokból és a Hermesi-árokból, az utóbbi helyről lárva adata is van. Jelen vizsgálat során nem került elő, a Soproni-hegység Cordulegaster népességét egyértelműen a C. heros dominanciája jellemzi.
A C. heros faj előfordulási gócpontja a Rák-patak vízrendszerére tehető a Soproni-hegységben. Szinte az összes mellékágban előfordul a faj, ami vélhetően a stabil Rák-patakban található populációnak köszönhető, a visszatelepülés nagy szárazságok után a kompenzációs repüléssel könnyen megvalósulhat.

   
2. ábra Exuviumok ivararánya                  3. ábra C. heros lárvák bújási aljzat
 
Az exuviumok gyűjtése ugyan az egész vízrendszerre kiterjedt, azonban voltak olyan pontok, melyeket nagyobb intenzitással látogattunk a felmérés során. Ide sorolható az Autós-pihenő, a Vörös-híd, a Hidegvíz-völgyi Vadászház körüli szakasz, és a Farkas- és Vadkan-árok összefolyásánál található terület.
Az exuviumok 57 %-a hím, 38 %-a nőstény volt, 2 bőrnél nem lehetett megállapítani az állat nemét (2. ábra). A lávák maximálisan 2 m, minimálisan 0,2 m magasságban keltek ki, míg a víztől megtett távolság maximálisan 6 m, minimálisan 0 m volt. Legtöbb esetben fatörzsön, legkevesebb esetben uszadékon történt a kikelés (3. ábra).

Veszélyeztető tényezők: mivel a lárvák a laza üledékben fejlődnek, a vízgyűjtőt érő heves esőzések – ha az erdősültség mértéke csökken – az üledékkel együtt könnyen lemoshatják őket alsóbb, számukra alkalmatlan szakaszokra. A vízfolyást közvetlenül övező árnyékoló állomány eltávolítása a víz fölmelegedését, gyorsabb kiszáradását okozhatja, ami aszályos időszakban végzetes lehet.

 

Összefoglalás

A Soproni-hegység Cordulegaster heros népességéről a vizsgálatok alapján elmondható, hogy a hegység vízhálózatának állandó vízellátottságú, megfelelő árnyalással rendelkező szakaszain többnyire népes állománnyal tenyészik. A vízfolyások legfelső, forráshoz közeli szakaszai – melyek a rokon Cordulegaster bidentata optimális élőhelyei lennének – többnyire nem stabil vízháztartásúak, gyakran kiszáradnak, így a C. bidentata csak ritkán és időlegesen fordul elő a területen. A C. heros a Rák-patak vízgyűjtőjéhez tartozó, szinte valamennyi vizsgált vízfolyás szakaszról megkerült, míg a hegység déli oldalán, az Arany-patak vízgyűjtőjén csak a legfelső szakaszról, a vízválasztó közeléből (Füzes-árok) került elő lárvája, az alsóbb szakaszokról nincs recens tenyészési adata, csak kóborló imágó példányra vonatkozó megfigyelés. A faj fönnmaradása a főként a Rák-patak vízgyűjtőjének állapotától, a vízháztartás stabilitásától, a vízhozam kiegyenlítettségétől és a völgyek árnyaló állományainak fönnmaradásától függ.