Nádasok használata

A mocsarakban, vízfolyások mentén kialakult kisebb-nagyobb nádasok amellett, hogy értékes élőhelyek, fontos szerepet játszanak a vizek tisztulási folyamataiban, a hordalék stabilizálódásában. A nádasok alapvetően fajszegény növényközösségek, a névadó közönséges nádon (Phragmites australis) kívül gyakori faj még a keskenylevelű gyékény, a széleslevelű gyékény, az ebszőlő csucsor, de a szegélyekben megjelenhetnek mocsarak fajai (pl. sásfajok, kákafajok, ágas békabuzogány, vízi hídőr stb.) is. A nádasok gazdag madárvilága közismert, a kisebb néhány négyzetméteres foltokban is költhet a nádirigó vagy a nádiposzáták. A nagyobb, összefüggő nádasokban fészkel a bölömbika, a vörös gém, a nagy kócsag, a guvat vagy a kis vizicsibe. A téli vonuláskor ezres csapatokban jelenhet meg a seregély vagy a füsti fecskék. A gerinctelen fajok közül érdemes kiemelni a nádashoz kötődő pókfajokat (pl. nádi keresztespók, közöséges állaspók, farkos állaspók) melyek jelentős fogyasztói a sekély vízben kelő csipőszúnyogoknak.
Természetvédelmi szempontból a jó vízellátottságú nádasok nem igényelnek semmilyen kezelést, sőt kifejezetten kedvező az avas, több éves nád felhalmozódása.

Zárt nádas a Fertő tavon
Zárt, évtizedek óta nem aratott nádas a Fertő-tavon
 
Természetvédelmi szemponból kedvező, több éves avas nádas


A nádasok gazdasági célú hasznosítása (nádaratás) napjainkban egyre csökken, de az építőipari és energetikai célú nádaratás még előfordul. Egyes víztesteknél a feltöltődés lassítása vagy a tápanyag kivonása miatt szükség lehet természetvédelmi célú nádaskezelésre is.

A nádasok hasznosítása során az alábbi szempontokat kell figyelembe venni:

Nádas égetése csak kivételesen, a környezetvédelmi és természetvédelmi és egyéb jogszabályok előírásaira figyelemmel, illetve a jogszabály szerint szükséges hatósági engedélyekkel végezhető. Az engedélyezési eljárást a kormányhivatalok, helyi jelentőségű védett természeti területek esetében a jegyzők folytatják le. A nádasok égetése a nyilvánvaló környezetvédelmi problémán, mint a levegő szennyezése, kívül természetvédelmi szempontból is károsnak tekinthető. A nádszálakban milliószám telelnek át különböző rovarok (köztük védett fajok), melyek ilyenkor elpusztulnak. Az égetés következtében az élőhely gyakran több év alatt kialakult szerkezete megbomlik, így pl. az avas nád eltűnésével számos faj számra alkalmatlanná válik. Ha feltétlenül szükséges és más megoldás nem létezik, az égetést akkor is mozaikosan, több ütemben szabad csak végrehajtani, mindig hagyva kellő nagyságú menedékterületeket az élővilág számára.

Nádas aratása országos jelentőségű védett természeti területen a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 38. § (1) bekezdésének f) pontja alapján csak a természetvédelmi hatóság (illetékes kormányhivatal) engedélyével végezhető. A nád aratása az élővilágra gyakorolt hatásait tekintve hasonló az égetéshez, az aratás során a nádszálakban telelő gerinctelen fajok elpusztulnak, és az élőhely szerkezete átalakul. A nád aratása során az alábbi előírások betartása szükséges:
  • Mozaikos, foltokban végzett aratás, megfelelő nagyságú (ennek kiterjedése csak az adott élőhely ismeretében határozható meg) menedékterületek meghagyásával. A kisebb nádasok (<5 ha) esetben aratáskor a nádas min. 10-20%-át évente változó helyen, 10 %-át állandóan aratatlanul kell hagyni. A nagyobb kiterjedésű nádasok (>5 ha) esetében legalább 5 évre érvényes nádgazdálkodási tervet kell készíteni.
  • Az aratást télen (december 1. – február 28.) között fagyott talajon/befagyott vízen kell végezni. A jelenleg alkalmazott nádarató gépek (Seiga) ennek hiányában a nád rhizómáinak sérülését/pusztulását okozzák, így néhány év alatt a nádast jelentősen károsíthatják, felnyithatják.

A vízfolyások, csatornák mentén kialakult, gyakran mocsári fajokban gazdag nádas szegély jelentős fészkelőhelynek minősül, így a fenntartó munkák során különös figyelmet kell fordítani az élővilág védelmére. A vízügyi kezelő és a természetvédelmi kezelő szempontjai gyakran ütköznek, de előzetes egyeztetéseken általában lehet találni olyan kompromisszumos megoldást, amely mindkét fél számára elfogadható. Természetvédelmi szempontból az alábbi előírások betartása szükséges.
  • Lehetőség szerint féloldalas mederkezelés, azaz a vízfolyás, csatorna legalább egyik oldala maradjon kezeletlen (ne legyen sem mederkaszálás, sem kotrás), így fészkelőhelyet biztosítva a madaraknak és élőhelyet, menedékterületet az egyéb élőlényeknek (halak, szitakötők, kérészek, kagylók stb.). Ha ez nem biztosítható, akkor hosszabb szakaszokon a kezelés elhagyása szükséges.
  • A mederkezeléseket lehetőség szerint fészkelési időszakon kívül kell végezni. Ez legalább a madárfajok számára biztosítja az utódnevelést és nem a fiókás fészkek kerülnek lekaszálásra.


Természetvédelmi szempontból nem megfelelően kezelt többfunkciós csatorna