Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett kollégánk, Nagy László, nyugalmazott természetvédelmi őrkerület-vezető, a hansági lápvilág elhivatott őrzője 2019. január 23-án elhunyt.

Nagy László

(1944 – 2019)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett kollégánk, Nagy László, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság nyugalmazott, Pro Natura Díjas természetvédelmi őrkerület-vezetője, a hansági lápvilág elhivatott őrzője, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjének birtokosa, 2019. január 23-án itt hagyott bennünket.

1944. december 22-én a Győr-Moson-Sopron megyei Osli községben született. Általános iskolai tanulmányait itt végezte el. Mindennapjait már ekkor meghatározta a regékkel, mondákkal átitatott hansági táj. Gyermekkora nagy tanítómestere nem más, mint hazánk legnagyobb lápvidékének tündérvilága volt, amely minden percét megtöltötte kíváncsisággal, imádattal és lelki nyugalommal. A természeti táj élővilágának gazdagsága meghatározó hatást, tenniakarást váltott ki belőle.

A Hanság lecsapolása, átalakítása miatt nagy akaraterővel kutatta a tájat, a benne élő emberek jelenét, múltját és természetesen a benne élő növény és állatvilágot.

1959-ben a győri Kereskedelmi Tanulóiskola növendéke lett, majd vendéglátós a kapuvári ÁFÉSZ-nál. A vállalatnál tevékenyen részt vett a hansági idegenforgalom elindításában.

A munka mellett Csornán a Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolája Levelező tagozatán közgazdasági szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerzett.

1965-ben a kapuvári és környékbeli települések tanulói részére természetjáró szakkört alakított, hogy a Hanságot minél többen megismerjék. Eközben szenvedélyesen fotózta a még meglévő természeti értékeket, gyűjtötte az egyre ritkuló néprajzi tárgyakat. Mindezeket maga szervezte kiállítások tucatjain mutatta be.

Az 1976-ban létrehozott Hansági tájvédelmi körzet önkéntes természetvédelmi őreként, a Magyar Madártani Egyesület aktív tagjaként évekig odaadóan segítette a természet- és tájvédelem munkáját. Országszerte ismert egyéniségével, vonzó, szuggesztív erejű előadásaival gyermek és felnőtt honfitársaink tízezreivel ismertette meg a Hanság élővilágát.

1983. szeptember 01-én lett hivatásos természetvédő az akkor Hansági Tájvédelmi Körzetben. Kötelező feladatai elvégzése mellett, az általa a lebontástól megmentett dél-hansági Esterházy Madárvárta épületében természetvédelmi kiállítás létrehozását határozta el, s a kapuvári Városszépítő Egyesület támogatásával, valamint a természetszerető emberek önzetlen munkája révén ez meg is valósult.

1986-ban, a több évtizedes társadalmi munkája elismeréseként „Széchenyi István kitüntető plakett”-et vehetett át a Környezetvédelmi Világnapon.

A rendszerváltás hozta meg számára igazán a természetvédelmi munkájának kiteljesedését. A Fertő-Hanság vidékének Nemzeti Parkká alakulása élete nagy álma megvalósulását jelentette, s nagy örömmel oroszlánrészt vállalt a munkából. Ennek elismeréseként 1992-ben „Pro Natura”-díjjal jutalmazták.

1996-ban „A Gyermekekért” elismerő plakett birtokosa lett. Nagy örömére szolgált még, hogy 2003-ban a „Győr-Moson-Sopron megye Szolgálatáért” díjat is megkapta.

A legörömtelibb feladat volt számára, hogy részt vehetett a Nyirkai-Hanyban a hansági vizes élőhely rekonstrukció létrehozásában, amely gazdag élővilágával nemzetközi elismerést is hozott a hazai természetvédelemnek.

Szabadságát is rendre munkával, munkahelyén töltötte. Magát nem kímélve, saját erőből hozott létre aktuális természetvédelmi kiállításokat, indított el természetvédelmi programokat, akciókat a nemzeti parkba látogató tanulóifjúság nevelésére. A túrák rendre az általa védjegyévé vált „Tiszta erdőt szép mezőt!” köszöntéssel kezdődtek, s minden résztvevő megtanulta, hogy „megnyugtató és reménykeltő érzés úgy előretekinteni, hogy nem csak a múltat őrizzük, hanem aktív természetvédelemmel a jövőt is sugallhatjuk Hany Istók birodalmában”.

2004. évi nyugdíjazása után is minden lehetőséget megragadott, hogy segítse a Hanságban zajló természetvédelmi munkát, hogy az általa oly nagyra tartott gyermekek és ifjúság körében lehessen, hirdetve az élet nagyszerűségét, a „Hany” és annak páratlan élővilága iránti szeretetét.

Életművének elismeréseként 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje kitüntetést vehette át. Munkássága és eredményei alapján méltán emelheti őt az utókor a Hanság Pantheonjába Király Iván, Kövér Fidél, Balsay László és mások mellé.

A betegségéből eredő, rá mért sorscsapásokat haláláig méltósággal viselte.

Nagy Lászlót, Kapuvár és a Dél-Hanság „Nagy Laciját” a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság saját halottjának tekinti. Búcsúztatásáról később intézkednek.

Gyászolja őt Családja, Barátai, Kollégái, illetve az egész hazai természetvédelem összetartó közössége.