Természeti értékeink - Állatvilág

GERINCESEK
EMLŐSÖK
MADARAK
KÉTÉLTŰEK
HALAK

GERINCTELENEK
SZITAKÖTŐK
LEPKÉK
BOGARAK
EGYENESSZÁRNYÚAK



EMLŐSÖK

Magyarország mai területén 87 olyan emlős faj van, amely az utóbbi 20 évben bizonyítottan előfordult (háziasított emlősök és hobbiállatként behozott fajok nélkül). Az emlősfajok közül, a 13/2001 () KÖM rendelet alapján, 55 faj élvez védelmet, 41 faj védettnek, 14 faj pedig fokozottan védettnek minősül. Az hazai jogszabályokon alapuló védelem mellett számos emlősfaj élvez nemzetközi szintű védelmet (Élőhelyvédelmi Irányelv, Berni Egyezmény, Bonni Egyezmény, EUROBATS, CITES, stb.). 

Az emlősfajok faunisztikai kutatottsága működési területünkön meglehetősen erősen változó, egyes emlős rendek (denevérek, cickányalkatúak, egyes rágcsáló alrendek) kutatottsága kielégítő míg más rendek előfordulásáról csak szórvány adatokkal rendelkezünk. Az állományok időbeli változását vizsgáló monitorozásokra pedig az északi pockon kívül szinte nincs is példa. 

A 14 fokozottan védett emlősfaj közül 6 faj, a 41 védett faj közül pedig 38 faj fordul elő biztosan a működési területünkön. Természetesen számos nem védett emlősfaj (28 faj) is megtalálható, ezek természetvédelmi jelentősége (pl. védett faj táplálékállata vagy éppen károkozó) eltérő. A Magyarországra behurcolt fajok közül a pézsmapocok (Ondatra zibethicus), az észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor), a nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) és a muflon (Ovis aries) fordult elő a területünkön, de természetvédelmi problémát ezek jelenleg nem okoznak. 

Magyarországon és az Igazgatóság területén előforduló emlősfajok száma
FOKOZOTTAN VÉDETT FAJOK
 
A 14 fokozottan védett emlősfaj közül 6 faj fordul elő működési területünkön. Ezek közül kiemelt jelentőségűnek számít az északi pocok (Microtus oeconomus), mely a Szigetközön, a Töközön és a Hanságon kívül csak a Kis-Balaton mellett fordul elő hazánkban. A vidra (Lutra lutra) működési területünkön nem tekinthető ritkának. A négy fokozottan védett denevérfaj védelme szempontjából nagy jelentősége van az állományok felmérésének, de ezen a téren még sok teendő van.
 
NÉVÉLŐHELYEINFO
kereknyergű patkósdenevér
(Rhinolophus euryale) 
Nyári és téli szálláshelye egyarán tipikusan barlanghoz köti,
de épületekben és bányavágatokban is előfordulhat, társaság kedvalő faj gyakran
csonkafülű denevérekkel osztozik szálláselyén. Kizárólag akusztikus megfigyelés alapján
valószínűsítjük a faj lelenlétét.
 
csonkafülű denevér

(Myotis emarginatus)
Szülőkolóniáit – amelyek akár több száz egyedet is számlálhatnak –
általában templomok, kastélyok padlásán alakítja ki.
Télen többnyire barlangokba húzódik.
 
északi pocok

(Microtus oeconomus)
Jó vízellátottságú, magassásos társulások, zsombékosok.info
közönséges vidra

(Lutra lutra)
Minden olyan víztest közelében előfordul, ahol megtalálja
táplálkozó-, búvó- és szaporodóhelyét:
folyókon, tavakon, halastavakon, csatornákon.
 
nagyfülű denevér

(Myotis bechsteinii)
Őshonos fafajokból álló, idős erdők. Szálláshelyeit odúkban alakítja ki. 
nyugati piszedenevér

(Barbastella barbastellus)
Őshonos fafajokból álló, idős – szinte összeroskadó – erdők.
Szálláshelye: faodúkban, leváló kéreg alatt, farepedésekben, ritkábban
sziklahasadékokban. A lakott és mezőgazdasági területeket elkerüli.
info

VÉDETT FAJOK
 
Az 41 védett hazai emlősfaj közül 38 faj fordul elő biztosan a működési területünkön.

 
NÉVÉLŐHELYE
keleti sün
(Erinaceus roumanicus)
Általánosan elterjedt, szinte mindenhol előforduló faj.
Ritkás erdők, cserjések, kertek, parkok.
mezei cickány
(Crocidura leucodon)
Nyílt füves területek gyakori lakója.
keleti cickány
(Crocidura suaveolens)
Mozaikos vegetációjú területeken, bozótosokban, kertekben, településeken
megtalálható.Az összefüggő erdőket és a száraz élőhelyfoltokat kerüli.
erdei cickány
(Sorex araneus)
Dús vegetációjú hűvös és nedves élőhelyeket preferálja,
de a szárazabb erdőrészeken is előfordul.
törpecickány
(Sorex minutus)
Nedvesebb, üdébb rétek lakója.
Zárt erdőket kerüli.
Miller-vízicickány
(Neomys anomalus)
Eutróf vizek, kisebb patakok, tavak, mocsarak lakója.
közönséges vízicickány
(Neomys fodiens)
Elsősorban a nyílt vizes élőhelyeken fordul elő,
de időszakos vízborítású égeres láperdőkben is megjelenik.
közönséges vakond
(Talpa europaea)
Általánosan elterjedt, szinte mindenhol előforduló faj.
kis patkósdenevér
(Rhinolophus hipposideros)
Nyári szálláshelye meleg, sötét padlásokon, illetve kiegyenlített
klímájú föld alatti búvóhelyeken lehet.
Télen föld alatti szálláshelyhez kötődik, pincékbe, bányákba, barlangokba
húzódik. Kedveli a mozaikos élőhelyeket, gyümölcsösöket.
közönséges késeidenevér
(Eptesicus serotinus)
A lakott területek tipikus denevérfaja. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit épületekben padlásokon, templomtornyokban alakítja ki. Legtöbbször
a telet is épületekben tölti, de barlangokba, régi bányavágatokba is behúzódhat.
Táplálékát a települések menti fasorokban, kertekben keresi.
fehérszélű törpedenevér
(Pipistrellus kuhlii)
Kultúrakövető faj, szinte kizárólag épületek zugaiban, gerendák között, zsalugáter mögött stb. telepszik meg, és telelni is épületekbe húzódik.
durvavitorlájú törpedenevér
(Pipistrellus nathusii)
Fákkal, bokrokkal tarkított mocsarak, lápok és ezekkel szomszédos mozaikos területei, hullámterek, árterek adnak otthont neki. Szálláshelyét többnyire odúban találjuk de ártéri épületek zugaiban is megjelenhet.
 közönséges törpedenevér
(Pipistrellus pipistrellus)
Gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol erdők vagy települések vannak. Szálláshelyeit, szülőkolóniáit odúkban,
épületek zugaiban (panelépületek)vagy akár templomtornyokban is kialakíthatja. Általában télen is faodúkba, ritkábban barlangokba húzódik.
szoprán törpedenevér
(Pipistrellus pigmeus)
A közönséges törpedenevérhez kinézetében és igényeiben elterjedésében hasonló faj, megyénkben többször megfigyeltük közös jelenlétüket. A két faj elkülönítése kézben nehézkes, fogazati jegyek és kiadott ultrahang alapján lehetséges.
Alpesi denevér
(Hypsugo savii)
Hegyvidéki előfordulású faj, táplálékát ligetes erdőkben, parkokban keresi, szálláshelyét épületekben találjuk. Életmódjáról nagyon keveset tudunk. 
szőröskarú koraidenevér
(Nyctalus leisleri)
Erdőlakó denevérfaj. Kedveli az idősebb, odvakban gazdag lomboserdőket, síkvidéki területen elsősorban tölgy-kőris-szil ligetekben jellemző.
Szálláshelyeit, szülőkolóniáit faodúkban alakítja ki, a téli időszakot is mindig ezekben tölti.
rőt koraidenevér
(Nyctalus noctula)
Egyik leggyakoribb denevérfajunk. Településeken, erdőkben gyakorta megtalálható. Nyári búvóhelye és telelőhelye egyaránt a fák odvaiban, kéregrepedéseiben van, de tömeges lehet a panelépületekben is.
szürke hosszúfülű-denevér 
(Plecotus austriacus)
Mindenütt elterjedt faj, de sehol sem alkot nagy kolóniákat. Ideális élőhelye a kertes, ligetes, parkos településeken van. Nyári szállása templomok padlásán és tornyában, kisebb épületek padlásán van. Télre, ha teheti föld alatti búvóhelyet keres.
barna hosszúfülű-denevér
(Plecotus auritus)
Erdőlakó denevérfaj. Elsősorban hegyvidéken, odvakban gazdag öreg lomboserdőkben jellemző, de nálunk több esetben megfigyelték alföldi, idős ligeterdőkben.
fehértorkú denevér 
(Vespertilio murinus) 
Ritka, szórványos előfordulású faj, általában csak magányos egyedei kerültek megfigyelésre. Elsősorban épületekben és sziklarepedésekben üt tanyát.
Brandt-denevér
(Myotis brandtii)
Kizárólag hegyvidéken előforduló, erdőlakó denevérfaj. Kedveli a víz közelségét, így hegyvidéki kis tavak környékén, égeressel kísért patakvölgyekben jellemző.
Nyáron faodvakban telepszik meg, a telet is elsősorban ezekben, néha bányavágatokban, barlangokban tölti.
vízi denevér
(Myotis daubentonii)
Hazánkban elterjedt, vizes élőhelyekhez kötődő faj. Folyók árterén, tavak, csatornák partján telepszik meg. Nyári szálláshelye faodvakban, ritkábban padálásokon van, a telet többnyire barlangokban tölti.
tavi denevér
(Myotis dasycneme)
Vízhez kötődő faj, előfordulását a Duna-menti ártéri erdőkben észleltük. Nagy távolságokra vonul folyók-patakok mentén, melyek elérik 150-200 km.-t.
közönséges denevér
(Myotis myotis) 
Tipikus épületlakó, egykor közönségesnek tekintett de mára már nem gyakori faj. A nyarat nagyméretű padlásokon, templomtornyokban tölti, telelni bányákba, barlangokba húzódik. Táplálkozóterülete öreg nyílt erdőkben, fasorok mentén, öreg gyümölcsösökben van. Alacsony reptű, gyakran fogyasztja a földön mozgó futóbogarakat.
hegyesorrú denevér
(Myotis blythii)
A közönséges denevérrel közösen de annál lényegesen kisebb számban előforduló faj. Megjelenésében csak kisebb mérete és fülfedőjének színe különbözteti meg a közönséges denevértől. 
bajuszos denevér
(Myotis mystacinus) 
Erdőlakó denevérfaj, patakvölgyek égeresek tipikus faja.
Általában hegyvidéki, de néhány alföldi előfordulása is ismert idős ligeterdőkből.
Nyáron faodvakban él, télre barlangokba, felhagyott bányavágatokba vonul.
nimfa denevér
(Myotis alcathoe)
Erdőlakó denevérfaj, szálláshelyét és vadászterületét többnyire völgyekben, erdei patakok mentén leljük meg. A bajszos denevértől nehezen megkülönböztethető, sokáig 
egy fajként kezelték őket.
horgasszőrű denevér
(Myotis nattereri) 
Összefüggő erdőkben élő faj.
Kedveli az idős tölgyeseket és vegyes állományú erdőket, ahol sok odú található. Mind a telet, mind a nyarat faodvakban tölti, de télen elszórtan barlangok, bányák falán is találkozhatunk vele.
vörös mókus
(Sciurus vulgaris) 
Magyarországon erdős területein, parkokban, gyakran fasorokban közönséges faj.
közönséges ürge
(Spermophilus citellus) 
Rövid füvű legelők, füves puszták talajlakó állata.
mogyorós pele 
(Muscardinus avellanarius)
Hegyes-dombos vidékek gazdag cserjeszintű erdeiben, cserjés erdőszegélyeiben jellemző rágcsálófaj. Sokszor nedves élőhelyeken, nádasok szegélyezte füzesekben, ligeterdőkben is megtelepszik.
nagy pele
(Glis glis) 
Elsősorban hegy- és dombvidéki erdőkben jellemző. Dús cserjeszintű gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, elegyes bükkösök, szegélycserjések, erősen bokrosodott, felhagyott gyümölcsösök az élőhelyei. Néha erdőközeli házak padálásán is felbukkan.
eurázsiai hód
(Castor fiber) 
Élőhelye elsősorban a fás vízpartokhoz köthető.
csalitjáró pocok
(Microtus agrestis) 
Nedves és dús növényzetű területek, mint mocsárrétek, láprétek, patakpartok jellemző pocokfaja.
hermelin
(Mustela erminea) 
Leggyakrabban időszakosan többletvízhatásnak kitett alföldi füves pusztákon, tavak, patakok, csatornák mentén találkozhatunk vele.
molnárgörény
(Mustela eversmannii)
Sztyeppi faj, elterjedésének nyugati határa, a Mosoni-sík. A közönséges görénytől világosabb szímű bundája és szem küröli maszkja különíti el. Az embert és a településeket kerüli.
nyuszt
(Martes martes) 
Főleg középhegységi és dombvidéki erdőkben fordul elő. Élőhelyet elsősorban erdők jelentik. Az erdőállomány kora az odúképződés miatt meghatározó a faj szempontjából, kedveli a dús aljnövényzetű, rágcsálókban gazdag erdőfoltokat. 
NEM VÉDETT FAJOK
A hazánkban nem védett fajok közül 28 emlősfaj fordul elő működési területünkön. Az alábbi három faj nem védett Magyarországon, de szerepelnek az Élőhelvédelmi Irányelv V. függelékén, így kicsit részletesebben ismertetjük őket.


 
NÉVÉLŐHELYE
mezei hörcsög
(Cricetus cricetus)
Napjainkban egyértelműen mezőgazdasági területekhez, néha gymölcsösökhöz kötődik.
Kedveli a lucernatáblákat, amelyeket évekig nem szántanak fel.
Leggyakrabban búza-, kukorica-, cukorrépaföldeken, illetve gyomos szegélyekben
találhatók kotorékai.
aranysakál
(Canis aureus)
A sztyeppék, fákkal tarkított puszták, bokorerdők és az aljnövényzettel
dúsan benőtt vagy elnádasodott nedves területek lakója.
Területünkön nagyon ritka.
házi görény
(Mustela putorius)
Élőhelyválasztásában generalista, az ember közelségét is kereső
ragadozó. A zárt erdőterületeket és a nagy kiterjedésű homogén
élőhelyeket kerüli.

Egyes emlősfajok állománya, részben a természeti viszonyok megváltozása, részben emberi hatásokra, az elmúlt évtizedekben jelentősen megnövekedett. A megnövekedett állomány a természetes élőhelyeken és egyes védett fajok állományaiban komoly természetvédelmi problémákat okozhatnak. Működési területünkön ilyen faj elsősorban a vörös róka (Vulpes vulpes) és a vaddisznó
(Sus scrofa), de meg lehet említeni az őzet és a szarvast is, amelyek nagy száma az erdők természetes felújítását erősen hátráltathatja.

 
NÉVÉLŐHELYE
vörös róka
 (Vulpes vulpes)
Hazánk egyik legelterjedtebb ragadozója, gyakorlatilag mindenhol megtalálható.
Földön fészkelő védett madarak egyik legkomolyabb károsítója.
vaddisznó
(Sus scrofa)
Változatos élőhelyeken megtelepszik, csak a teljesen nyílt, füves pusztákat és
a hideg, hosszú ideig hóval borított területeket kerülni.

Csak felsorolásszerűen ismertetjük a működési területünkön előforduló további emlősfajokat:
  • mezei nyúl (Lepus europaeus)
  • mezei pocok (Microtus arvalis)
  • földi pocok (Microtus subterraneus)
  • közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)
  • vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) 
  • pézsmapocok (Ondatra zibethicus)
  • pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)
  • sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) 
  • közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus) 
  • kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)
  • törpeegér (Micromys minutus)
  • házi egér (Mus musculus) 
  • güzüegér (Mus spicilegus) 
  • vándorpatkány (Rattus norvegicus) 
  • házi patkány (Rattus rattus)
  • nyestkutya (Nyctereutes procyonoides) 
  • eurázsiai menyét (Mustela nivalis) 
  • nyest (Martes foina) 
  • európai borz (Meles meles) 
  • észak-amerikai mosómedve (Procyon lotor)
  • európai őz (Capreolus capreolus) 
  • gímszarvas (Cervus elaphus) 
  • dámszarvas (Dama dama) muflon (Ovis aries)



Irodalom

Bihari Z., Csorba G. & Heltai M. (szerk.) 2007. Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó, Budapest

SZITAKÖTŐK

 


 


LEPKÉK


díszes tarkalepke