Legyen a Fertő-Hanság Nemzeti Park segítségére! Jelentse be észrevételét!
Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet
Törzskönyvi szám: | 253/TK/92 |
Védetté nyilvánítás éve: | 1992, 2001 |
Védetté nyilvánító jogszabály (ok): | 19/1992. (XI. 6.) KTM rendelet 20/2001. (IX. 21.) KöM rendelet |
Kiterjedése: | 8271,5081 ha |
Ebből fokozottan védett: | 63,8697 ha (erdőrezervátum magterület) |
Érintett települések: | Herkályi-erdő: Komárom Erebe-szigetek: Nagyszentjános Kisalföldi meszes homokpuszta: Gönyű, Bőny, Győr Holt-Rába: Győr Pannonhalmi-dombság: Győrújbarát, Nyúl, Écs, Pannonhalma, Ravazd, Tarjánpuszta, Bakonypéterd,Gic, Sokorópátka, Tényő, Kajárpéc, Felpéc |
Elsőfokú természetvédelmi hatóság: | Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Győri Járási Hivatal Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály Környezetvédelmi Osztály Természetvédelmi Osztály |
A Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet 8272 hektár területen 1992-ben létesült. Két súlypontos része a Pannonhalmi dombság és a Kisalföldi meszes homokpuszták. Ezen kívül a TK-t két további védett vizes élőhely (Erebe-szigetek és a Holt-Rába környéke) gazdagítja. Ide kattintva lehet elérni a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet openstreetmap térképét!
PANNONHALMI DOMBSÁG
Győrtől a Bakony felé, utóbbinak nyúlványaiként három egymással közel párhuzamos, ÉNY-DK irányú, egymástól mély eróziós völgyekkel elválasztott dombsor húzódik: Szemere, Csanak és Pannonhalma. Közülük a tájra a környezeténél 150 méterrel magasabb, szigetszerűen kiemelkedő Szent Márton-hegye - vagy ahogyan ezt Kazinczy Ferencnek Guzmics Izidor apátnál, neves költőnél tett látogatása óta nevezzük - Pannonhalma nyomja rá legerősebben bélyegét, ormán a bencések főmonostorával, a magyar művelődéstörténet ősi, ezeréves bölcsőjével. Erről kapta az egész dombság és maga a Tájvédelmi Körzet is a nevét.

dombság erdős, főként cserestölgyes (Quercetum petraeae-cerris) múltjáról a gazdag növényvilág árulkodik. Az innen ismert közel ezer virágos növényfaj közül sok védett. Ilyen a tavasz beköszöntésével mindenütt sárgálló tavaszi hérics (Adonis vernalis), a szigetszerű foltokban előforduló törpe nőszirom (Iris pumila) és a lila kelyhű leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), valamint a hófehérleplű erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), a nedves élőhelyeken nyíló kék csillagvirággal (Scilla vindobonensis).
Már később nyílik a kőrislevelű ezerjófű (Dictamnus albus), májusban pedig a kosborfélék közül a bíboros- (Orchis purpurea), a tarka- (O. tridendata), az agár- (O. morio) és a vitézkosbor (O. militaris), továbbá a fehér (Cephalanthera damasonium) és a kardos madársisakok (C. longifolia), a zöld békakonty (Listera ovata), végezetül a még ritkább, s ezért fokozottan védett pókbangó (Ophrys sphegodes). Már csaknem nyár van, amikor a cserestölgyesekben a tarka nőszirom (Iris variegata) virágozni kezd; ősszel, a gyertyános-tölgyesekben pedig az illatos virágú erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) is megtalálható, hogy spontán-e vagy ültetve, ez nem tudható.

A gazdag és részletesebben fel nem sorolható flórát szerencsésen egészíti ki a védelemre szoruló állatvilág. Mindenekelőtt kiemelkedő jelentőségű a színes tollazatú gyurgyalag (Merops apiaster), amely a rovarvilágban gazdag mélyutak, horgok, löszfalak és szurdokok nevezetes madara. A ragadozómadarak közül legritkább a darázsölyv (Pernis apivorus) és a kabasólyom (Falco subbuteo). A védett emlősök közül a leggyakoribb itt a vadmacska (Felis sylvestris) és a nyuszt (Martes martes).
KISALFÖLDI MESZES HOMOKPUSZTÁK


A homokpuszták sajátos világa a rovarok valódi birodalma! Leginkább szembeötlő képviselőik a lepkék számtalan faja, közülük is legkiemelkedőbb a kardos lepke (Iphiclides podalirius) a fecskefarkú lepke (Papilio machaon) és a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena). A legújabb kutatások körülbelül 400 moly- és nagylepkefajjal gazdagították az éjjeli lepkék listáját. A kétéltűek közül leggyakrabban a zöld varanggyal (Bufo viridis), a barna varanggyal (Bufo bufo), a levelibékával (Hyla arborea) és az erdei békával (Rana dalmatina) találkozhatunk. A hüllők közül leginkább - ha csak egy villanásnyira is - a fürge (Lacerta agilis) és a zöld gyík (Lacerta viridis) kerülhet szemünk elé. A homokpusztákon és a környező csenderesekben, természetes ligetekben és ültetett erdőkben 102 madárfaj él. Csak különlegességként említjük meg, hogy közülük a nagyobb erdőtömbökben fészket talált magának a fekete gólya (Ciconia nigra), az utóbbi években feltűnt a holló (Corvus corax) és a kerecsen sólyom (Falco cherrug).
EREBE- SZIGETEK

A táji elemek közül kimelkedő értékkel bírnak a kavicszátonyok, míg a természeti értékek közül a változatos madárvilágot említhetjük meg, mely a folyamatosan változó vízállásnak köszönhető. Közülük a terület jelentős fészkelő faja a barna kánya (Milvus migrans). Az őszi és tavaszi vonulások idején ritkán ugyan, de megfigyelhetjük a halászsast (Pandion haliaëtus). Másik ragadozó madarunk, a réti sas (Haliaëtus albicilla) főleg a téli időszakban tartózkodik itt. A vadrécék különböző fajainak nagyobb számú csapataival elsősorban a vonulási időszakokban találkozhatunk. Leggyakoribb a tőkésréce (Anas platyrchynchos), ritkább a nyílfarkú (Anas acuta) és a kendermagos réce (Anas strepera). Az északi fajok közül télen a kerce- (Bucephala clangula) és a kontyos réce (Aythya fuligula), míg a hegyi réce (Aythya marila) és a jeges réce (Clangula hyemalis) csak alkalomszerűen fordulnak elő.
A HOLT-RÁBA KÖRNYÉKE

A náddal és gyékénnyel, bokorfüzesekkel benőtt, vagy részben kísért, kanyargós morotvák hangulatosak és jelentős tájképi értéket képeznek, de gazdag növény- és állatviláguk is. Ahol a feltöltődés még csak kismértékű és a holtágak vízmélysége 1,0-1,5 m, ott lebegő és legyökeresedő hínártársulások jelennek meg és a vizek felszínét elborítja a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga vízitök (Nuphar luteum), a partok mentén pedig három nősziromfaj: a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), valamint a védett, lilásan irizáló szibériai (Iris sibirica) és fátyolos nőszirom (Iris spuria) nő. A kosborféléket két védett faj, a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora) képviselik.
Az élőhely változatosságát az állatvilág is tükrözi. Így például a farkos kétéltűeket a pettyes gőte (Triturus vulgaris), a farkatlan kétéltűeket a vöröshasú unka (Bombina bombina), a kecskebéka (Rana esculenta) és a tavi béka (R. ridibunda) képviselik. A ritkább fajok közé tartozik a párzáskor meglehetősen bizarr megjelenésű, de annál szebb, kékszínű mocsári (R. arvalis) és az erdei béka (R. dalmatina). A hüllők három, a madaraknak 110 faja ismert. A költő fajok közül említést érdemel a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), a mélyebb vizek környezetében a böjti (Anas querquedula) és a kanalas réce (Anas clypeata), továbbá a szárcsa (Fulica atra), a vízityúk (Gallinula chloropus) és a törpegém (Ixobrychus minutus). Szárazabb részeken, a bokrosok szélén, magasfüvű réteken hallhatjuk a réti tücsökmadár (Locustella naevia) jellegzetes hangját.
A területtel kapcsolatos további információk
A terület áttekintő térképe
A terület helyrajzi számai