A Szigetköz a Nagy-Duna és Mosoni-Duna által közrezárt terület a Kisalföldön, mely két területet foglal magába: a Duna hullámterének keleti felét (Dunaszigettől a medvei hídig) és a Mosoni-Duna hullámterét Győrig. Ide kattintva lehet elérni a Szigetközi Tájvédelmi Körzet openstreetmap térképét!
   Egykor a Szigetközt a Nagy-Duna élő és holt ágai és kisebb-nagyobb vízfolyások szőtték át, azonban mai képét a múlt század végén történt folyószabályozás alakította ki. Az így kialakult és máig megmaradt hajdani vízi világ maradványa sajátos és rendkívül gazdag növény- és állattársulások élettere. Ennek az élővilágnak a megőrzését szorgalmazta a Győr-Sopron Megyei Tanács a Szigetközi Tájvédelmi Körzet létrehozásával. A védetté nyilvánítást a Bős-Nagyma­ros vízlépcső megépítése tovább indokolta.

 

   A Szigetköz tipikus folyók szabdalta ártéri síkság, helyenként kisebb homokhátakkal. A középkorban bizonnyal ártéri - őserdő jellegű - vadban gazdag erdőrengetegek uralták, vizeiben bőséges volt a halállomány. Azóta az ember az ősi tájat fokozatosan átalakította. Napjainkra erdők, rétek, láprétek és mocsarak foltjaival, holtágakkal és vízfolyásokkal tarkított, jórészt mezőgazdasági kultúrtájjá változott.
   A természetközeli állapotú erdők őrzik a szigetközi erdők eredeti faji összetételét. Ezek legnagyobb részben alacsonyártéri bokorfüzesek és fűzligetek, melyek főként a Duna hullámterében fordulnak elő. Kisebb állomány képviseli a magasártéri keményfaligetek, ezek a Mosoni-Duna mentén és Dunasziget térségében találhatók.

A keményfaligetek lombkoronaszintjében a kocsányos tölgy és magas kőris jellemző, ritkábban hamvas éger. Cserjeszintje dús, gyepszintjében montán és alhavasi jellegű dealpin elemek, szubmediterrán és atlanti mediterrán orchideafélék, mint a ritka bangók kosborok, madársisak és kígyónyelv tenyésznek.

   A magasártér kiemelkedő homokhátain kis foltokban elég gyakori a gyöngyvirágos-tölgyes, előfordul például Rajkán, Dunakilitin, a Kimlei-erdőben, a Hédervári-erdőben, Ásványrárón. Gyepszintjében jellemző a salamonpecsét, erdei tisztesfű, illatos ibolya és az erdei gyöngyköles. Szép gyertyános-kocsányos tölgyes állomány csak a Halászi melletti Derék-erdőben van, gazdag bükkösökre jellemző aljnövényzettel, természetközeli állapotban.

   A láperdők reliktum állományai csak kis foltokban találhatók. Ilyen a néhány helyen (Parti-erdő, Máriakálnok, Dunakiliti, Hédervár, Szőgye) tenyésző fűzláp. Még ritkább az égeres láperdő.

   Elterjedtebbek a mentett árterek holtágaiban, feltöltődött területein a hínár-, mocsár-, mocsárréti- és lápréti növényzet társulásai. A lebegő hínár és a rögzült hínár több társulással képviselt. Előbbiek közül kiemelendő az úszó víziboglárka hínár, amely Magyarországon csak a Szigetközben, Mosonmagyaróvár közelében, a Mosoni-Dunában fordul elő. Utóbbiak közül szépségénél fogva a tündérrózsa-vízitök hínár és a tündérfátyol hínár érdemel kiemelést.

Elég nagy kiterjedésűek a mocsarak. Leggyakoribb növénytársulásuk a nádasok és a hozzájuk kapcsolódó magassásrétek, ezen belül ritka reliktum a zsombéksásosok. A nedves rétek közül legelterjedtebbek a mocsárréti társulások. Ritkák, reliktum jellegűek az üde és hegyi láprét és a meszes talajú láprét maradványok. Gyakoriak a kaszálórétek.

   
 

   Egész Szigetközre a vízi és vízkedvelő fajok a jellemzők.  A Duna elterelését követő azonnali hatások a vizes élőhelyek állatvilágát negatívan érintették, ám ennek ellenére a mai napig értékes a Szigetköz állatvilága. 
  Az alacsonyabbrangú élőlények közül elterjedtek a laposférgek, a vízi és szárazföldi gyűrűsférgek, a kerekes férgek és a hengeres férgek. Az ízeltlábúak törzsének sok ezer képviselőjének feltárása a jövő feladata, de ennek ellenére tudjuk, hogy olyan védett fajok élnek a területen, mint a erdei szitakötő, lápi szitakötő, remetebogár és skarlátbogár. Az ízeltlábúak közül a Szigetköz legjobban ismert állatcsoportja a lepkék 1124 fajjal képviseltetik magukat. A megtalált nagylepke fajok között a védettutóbbi két faj a nemzeti parkban kiemelt szerepet játszik. Számos "közepesen jó" faj él a területen, amelyek általában nem jellemzőek a folyóvölgyi liget- és galériaerdőkre, vagy kifejezetten hiányoznak azokból.


   A puhatestűek (pl. apró fillércsiga, harántfogú törpecsiga) és rákfajok szerinti benépesültsége igen jó, sok szempontból meghaladja más természetvédelmi területek ilyen jellegű zoológiai értékeit. A Szigetközben élő fajok jó része elszigetelt, kis populációkban él. Gazdagságának kedvez a terület fekvése, a vízi élőhelyek sokfélesége és a vízjárások dinamikája is.

A    gerincesek törzsét képviselő állatfajokról bővebb ismeretekkel rendelkezünk. A 80 hazai halfajból 60 

él a Szigetközben, melyek közül kiemelhetjük a balint, atörpecsíkot, a leánykoncért, a vágó csíkot, a botos kölöntét, a selymes durbincsot, a lápi pócot, a széles durbincsot, a szivárványos öklét, a vizát, a réti csíkot, a magyar és német bucót, a halványfoltú küllőt. A térség a magyar Duna-szakasz legjelentősebb ívóhelye. A kétéltűek csaknem valamennyi hazai faja él Szigetközben. Leggyakoribbak a kecskebéka, tavi béka, vöröshasú unka, mocsári béka és a levelibéka. Hüllők kisebb számban élnek a vízjárta területeken, közülük a vízisikló, a kockás sikló, a lábatlan gyík, a fürge gyík, a zöld gyík és a mocsári teknős érdemel említést.

A Szigetközben megfigyelt 206 madárfaj a hazai madárfauna 57 %-a. Ebből védett 166 faj, további 19 faj fokozottan védett, 21 faj nem áll védelem alatt, fészkelő 134 faj. A szigetközi erdők madárvilága fajösszetételben hasonlít a közép-hegységi erdőkéhez, ugyanakkor az egyedsűrűség másfél-kétszerte nagyobb. A sokféle élőhelytípus együttes előfordulása számos ritka, fokozottan védett madárfaj megtelepedését teszi lehetővé (például a fekete gólya, rétisas). A magyarországi folyóárterek közül a fajok számát és változatosságát tekintve a Szigetköz a legjobb terület. A Szigetközt telelőhelyül választja számtalan madárfaj, pl. a rétisas és a kis bukó, míg átvonuló/gyülekező madár a kontyos réce, barátréce, kerceréce, csörgő réce, tőkés réce és parlagi sas. Ezen fajok mellett még előfordul a bölömbika, a feketególya, a kis kárókatona, a fekete harkály, a bakcsó, a vörös gém, a törpegém, a nagy kócsag.


  Emlősök nagy része nem kötődik oly szorosan a vízhez, mint a madarak zöme. Kiemelkedő érték az északi pocok, ami jégkorszaki reliktum faj. A vadászható állatok közül a nagyvad igazi otthona a hullámtéri erdőségekben van. Az óvatos állatok csak az esti szürkületkor úsznak át a Duna ágakon és járnak ki a mezőgazdasági területekre. Az őzállomány nem túlságosan nagy, a szarvas állományai jelentősek.A vaddisznó az 1960-as évektől itt is igen erősen elszaporodott. Elsősorban a hullámtér és a mentett oldal nádasaiban él.