A Bécsi-domb természeti értékeit már nagyon korán felismerték, a hazánkban egyedül itt élő szívlevelű gubóvirág (Globularia cordifolia) védelmét már 1934-ben javasolta Földváry Miksa egyes felső-dunántúli természeti értékek védetté nyilvánítását szorgalmazó tanulmányában (Földváry 1935). Az erdőkről és a természetvédelemről szóló 1935. évi IV. tc. adta meg a jogi alapot természetvédelmi területek és tájvédelmi körzetek létrehozására. Néhány évvel később a szívlevelű gubóvirág védelme érdekében a Bécsi-dombon 0,4 kataszteri hold kiterjedésű területet nyilvánítottak védetté a földművelésügyi miniszter 94.095/1942. I/B.–3. sz. rendelkezése alapján. A területen ebben az időszakban és még évtizedekkel később is legelőgazdálkodást folytattak és katonai kiképzéseket végeztek, amelyek betiltását már 1956-ban szorgalmazta Csapody István (Csapody 1956).
A Bécsi-domb egy részének, részben átfedve az 1942-es védetté nyilvánítással Sopron városa 1999-ben megerősítette védettségét és helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította (33/1999. (XII.8.) önk. rendelet), majd a 2006-ban országos jelentőségű védett természeti terület lett Bécsi-domb TT néven.
A Bécsi-domb területének legnagyobb részét lejtősztyeprétek (Cleistogeno - Festucetum rupicolae) borítják, de kis kiterjedésben találunk sziklagyepeket (Medicagini - Festucetum valesiaceae) is. Az egykori fás legelőre ma már csak a hatalmas molyhos tölgyek (Quercus pubescens) és kocsánytalan tölgyek (Quercus petraea) utalnak. A gyepekben és a cserjések szegélyében gyakori védett faj a már említett szívlevelű gubóvirág mellett a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), az árlevelű len (Linum tenuifolium), a bunkós hagyma (Allium sphaerocephalon) és  tavaszi hérics (Adonis vernalis) a pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), mellettük erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris), fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans), nagy ezerjófű (Dictamnus albus), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), prémes tárnicska (Gentianopsis ciliata), nagyvirágú gyíkfű (Prunella grandiflora), szártalan bábakalács (Carlina acaulis), szarvas hagyma (Allium carinatum) és tarka nőszirom (Iris variegata) fordul elő.
A területen előforduló gerinctelen fajok közül az idős tölgyeken élő, közösségi jelentőségű szarvasbogarat (Lucanus cervus) és a nagy hőscincért (Cerambyx cerdo) lehet kiemelni. A terület ritka, veszélyeztetett hüllőfaja a rézsikló (Coronella austriaca), mellette viszonylag gyakori a fürge gyík (Lacerta agilis) vagy a zöld gyík (Lacerta viridis). A magányos idős fákkal megszakított cserjések értékes madárvilágnak biztosítanak élőhelyet, mint a karvalyposzáta (Sylvia nisoria), fülemüle (Luscinia megarhynchos), sordély (Emberiza calandra) vagy a nyaktekercs (Jynx torquilla).
Az önálló természetvédelmi terület kialakításával sem az állami természetvédelemnek, sem Sopron város vezetőségének nem értek végett kötelezettségei, hiszen a természetvédelmi terület mellett további védelmet igénylő területek találhatók. A Virágvölgy beépítésével és a város nyugati terjeszkedésével ezek az értékes élőhelyek elszigetelődnek, rosszabb esetben el is pusztulhatnak. A Bécsi-domb természeti értékeinek megőrzése és hosszú távú fennmaradásának biztosítása mindannyiunk felelőssége.

CSAPODY, I. (1956): A soproni természetvédelem múltja, jelene és feladatai. Soproni Szemle 10.: 230-255.
CSAPODY I. (1993): Florisztikai adatok Sopron környékéről. - Soproni Szemle 47: 318-322.
FÖLDVÁRY, M. (1935): Felsődunántúli természeti emlékek. Stádium. Budapest: 113p
GOMBOCZ E. (1906): Sopron vármegye növényföldrajza és flórája. - Mathematikai és Természettudományi Közlemények 28: 401-577.
IVÁNCSICS, A. (1995): A soproni Bécsi-domb, mint a Lajtai flórajárás jellegzetes hazai képviselője. – Szakdolgozat.