Nagycenki hársfasor Természetvédelmi Terület


ADATLAP
 
Törzskönyvi szám: 7/TT/42
Védetté nyilvánítás éve: 1942
Védetté nyilvánító jogszabály (ok): M. Kir. Földmívelésügyi Miniszter 80.855/1942. sz. rendelkezésének megerősítése
159/2007. (XII.27.) KvVM rendelet
Kiterjedése: 11,0929 ha
ebből fokozottan védett: 0 ha
Érintett települések: Hidegség, Nagycenk
Elsőfokú természetvédelmi hatóság: Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal
Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Hulladékgazdálkodási Főosztály
Természetvédelmi Osztály


 
A nagycenki Széchenyi kastélytól induló, a Fertőboz feletti dombsor gerincéig vezető, mintegy 250 éves hársfasor természeti, kultúrtörténeti és kertépítészeti értékeire már korán, az 1930-as években felhívta a figyelmet Földváry Miksa és Kaán Károly (Földváry 1934, Bartha 2001). A Nagycenki hársfasor egyik volt első védett területeinknek, 1942-ben a Magyar Királyi Földmívelésügyi Miniszter 80.855/1942. sz. rendelkezésével nyilvánították védetté.
A hársfasor ültetésének pontos idejét nem ismerjük, de feltételezhetően 1754 és 1760 között ültették Széchenyi Antal feleségének, Barkóczy Zsuzsannának a kívánságára. Az első katonai felmérés (1783-85) térképén a hársfasort már ábrázolták.
A fasor eredeti hosszára és darabszámára vonatkozóan a különböző források eltérő adatokat közölnek, de valószínűleg 600 fából álló, 2275 méter hosszú volt. A fák ültetési távolsága 4 öl (7,58 m), a két fasor közötti távolság 12 öl (22,75 m) volt. A fasor északi végén kápolna és remetelak állt kis ligetben. A kettős fasor jellegzetes példája az ún. "allée vert"-nek, melynek közepén zöld gyepfelület húzódik, s csak a két szélén tapostak ösvényt az emberek. A kedvelt kertészeti motívum a sétalovaglás célját is szolgálta (Bartha 2001).
A Nagycenki hársfasor ugyan elsősorban természeti emlék, de az idős, gyakran korhadó, odvas fák számos védett fajnak (elsősorban xilofág rovarok, denevérek, madarak) biztosítanak élőhelyet.
 
A területtel kapcsolatos további információk
 
A terület áttekintő térképe
A terület helyrajzi számai
A terület tulajdonosi viszonyai
A terület művelési ág szerinti megoszlása
Természetvédelmi kezelési terv

 
 A területre vonatkozó fontosabb irodalmak
 
Balogh, A. (1968): Magyarország nevezetes fái. Mezőgazdasági Kiadó,Budapest
Bartha, D. et al. (2001): A Nagycenki hársfasor állapotfelvétele. Kutatási jelentés. Nyugat-Magyarországi Egyetem.
Gimes, E. (1974): Nagycenk útikalauz, Győr-Sopron megyei Idegenforgalmi Hivatal, Győr
Kriszt Gy. (1982): Nagycenk. Corvina Kiadó, Bp.
Majer, A. (1974): Szakvélemény a nagycenki hársfasor természetvédelmi jellegű teürlet fenntartási munkáiról.
Mesterházuy, Sz.T. (1975): A rekonstrukciós munka metodikája, Siófok
Ormos, I. (1967): A kerttervezés története és gyakorlata. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Örsi K. (1976): A nagycenki kastélykert története. Magyar Műemlékvédelem 1.: 4-12.
Örsi K. (1981): Nagycenk, Kastélypark. Tájak–Korok–Múzeumok kiskönyvtára.
Őrsi, K. (1972): Győr-Sopron megyei történeti kertek és az első, történeti kertekkel foglalkozó nemzetközi kolokvium. Magyar Műemlékvédelem.
Rapaics, R. (1940): Magyar kertek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
Sallai I. (1999): Nagycenk. Magyar Lant 1999/10.
Soléndy, Sz. (1977): Idős fáink, fasoraink védelme. Kertgazdaság 9. (4.)
Varga G. – Juhász M. (1966): A nagycenki park ismertetése. Soproni Szemle 20(2).: 124-134.