Pannonhalmi Arborétum Természetvédelmi Terület

A jelenlegi arborétum elődjének az eredeti kolostorkertet tekinthetjük, bár semmiféle információnk nincs róla, hogy ebben a kertben milyen növények voltak. Az első magyar kert, ami az országépítés hajnalán bukkan elő történelmünkben, a pannonhalmi bencés szerzetesek kertje. Szent László oklevelében, amelyben összeírja az apátság birtokait, az első birtoknak mondja. „Primum predium est Pannonia, ubi monasterium est.” 1786-ban a rend eltörlésekor elveszett a kert is. A visszaállítás után, 1802-ben Novák Krizosztom főapát visszavásárolta és 1804. április 19.-én az egész konventtel megtekintette a megváltott és a szerzetesek szolgálatára, szórakozására való kertet. Szeder Fábián naplójából pontosan tudható, hogy 1830-ban milyen fajok voltak  a kertben, leírásai alapján közel 80 fa és cserjefaj volt található a területén. Az 1840-es években az ő vezetésével alaították ki a kolostorkert angolkert jellegét. Ebben az időben területe kibővült a Rimely Mihály főapát által megvásárolt területeknek köszönhetően. A világháborúk komoly veszteségeket okoznak a pannonhalmi kertben is, nagyon sok értéke elpusztul, és gondozatlanná válik. Ennek ellenére 1959-ben már 22 fenyő és 130 lombos fafajt írtak össze a területről. Természetvédelmi oltalom alá helyezését Dr. Jávorka Sándor akadémikus javaslatára a Pannonhalmi Főapátság kezdeményezte 1963-ban. 
Az arborétum rendezése, tervszerű fejlesztése csak a legújabb időkben kezdődött el. A fejlesztésekre a Pannonhalmi Főapátság "A Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátsági Arborétumának dendrobotanikai rehabilitációja" címen KEOP pályázatot nyert.