Legyen a Fertő-Hanság Nemzeti Park segítségére! Jelentse be észrevételét!
Soproni Tájvédelmi Körzet
Törzskönyvi szám: | 40/TK/77 |
Védetté nyilvánítás éve: | 1977 |
Védetté nyilvánító jogszabály (ok): | 1/1977 OTvH. határozat141/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet (megerősítés) 13/2012. (II. 21.) VM rendelet (bővítés) |
Kiterjedése: | 4890,9984 ha |
Ebből fokozottan védett: | 734,2594 ha |
Érintett települések: | Ágfalva, Harka, Sopron |
Elsőfokú természetvédelmi hatóság: | Győri Járási Hivatal |
A hegység potenciális, klímazonális vegetációtípusát a nyugat-dunántúli bükkösök (Cyclamini purpurascentis–Fagetum), illetve a gyertyános–kocsánytalan tölgyesek (Cyclamini purpurascentis–Carpinetum) jelentik. A brennbergi területrészen elsősorban a bükkösök, míg a várisi területeken a gyertyános tölgyesek dominálnak. A várisi részek meredek, sekély termőrétegű oldalain kis kiterjedésben mészkerülő tölgyesek (Castaneo–Quercetum) is kialakultak. A völgyaljak, szivárgóvizes völgyfők jellemző állománytípusát az égerligetek (Carici brizoidis–Alnetum, Aegopodio–Alnetum) jelentik, melyek főleg a belső, szélesebb völgyekben (Hidegvíz-völgy és mellékvölgyei) rendelkeznek szép, természetszerű állományokkal.
A Soproni-hegyvidék jellegzetes vizes élőhelyei a hegyvidéki patakok és forrásvidékeik, valamint erdei tavak, pocsolyák és egyéb vízállások, továbbá a vízfolyásokon létesített mesterséges tárazók. A patakokat állandó és időszakos források tucatjai táplálják, nevezetesebbek a Ferenc-forrás, a Deákkút, a Hármas-, a Szent György-, a Fehér Dániel, a Hidegvíz-, a Természetbarát-, a Büdös-kút források.
Idős bükkösökben xilofág életmódot folytat a havasi cincér (Rosalia alpina), lárvája az elhalt törzsben, vagy az élő törzs elhalt részében fejlődik, de aktuális adata nincs a területről. Tölgyeseink jellemző bogara a közösségi jelentőségű szarvasbogár (Lucanus cervus) és a nagy hőscincér (Cerambyx cerdo), amelyek még gyakorik a hegyvidéken, de az idős tölgy-állományok arányának csökkenésével ez a faj is veszélyeztetett. Lombos fákban fejlődik a gyakoribb kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és pompás virágbogár (Cetonischema aeruginosa). Szintén öreg tölgyekben él, fontosabb védett cincérfajok még a kékzöld facincér (Ropalopus insubricus) és a vércincér (Purpuricenus kaehleri). A lucfenyvesek védett díszbogara a fenyődíszbogár (Chalcophora mariana), az erdeifenyőn élő fajok közül az ácscincért (Ergates faber) lehet kiemelni. Ritka hegyvidéki faj az alhavasi futrinka (Carabus irregularis). A lepkék közül az erdőszélek és pionír társulások egyik jellemző - méltánytalanul irtott - fafaján, a rezgő nyáron fejlődő, egyik legnagyobb termetű, védett nappali lepkénket, a nagy nyárfalepkét (Limenitis populi) és a nyíren élő aranyfoltos púposszövőt (Leucodonta bicoloria), illetve a barátka-púposszövőt (Odontosia carmelita) említjük.
A hüllők közül a törékeny gyík (Anguis fragilis) és a fürge gyík (Lacerta agilis) általánosan elterjedt, főleg gyertyános-tölgyesekben és cseresekben élnek. A zöld gyík (Lacerta viridis) és rézsikló (Coronella austriaca) és az erdei sikló (Elaphe longissima) nem gyakori, előfordulásuk a napos erdőszegélyekre, vágásterületekre korlátozódik. Az kisemlősök egyik gyakoribb képviselője az erdei cickány (Sorex araneus), a nagy pele (Glis glis) és a mókus (Sciurus vulgaris), az itt előforduló deneverék közül gyakori a korai denevér (Nyctalus noctula), a kései denevér (Eptesicus serotinus) és a törpe denevér (Pipistrellus pipistrellus).
A Soproni-hegység erdeinek rendkívül gazdag madárvilágából csak néhány jellemző fajt említünk. Így gyakran találkozhatunk a búbos bankával (Upupa epops), a zöld küllővel (Picus viridis), a nagy fakopánccsal (Dendrocopus major), a cigány csaláncsúccsal (Saxicola torquata) és a barátposzátával (Sylvia atricapilla). A bagolyfélék közül gyakori a az erdei fülesbagoly (Asio otus), és a macskabagoly (Strix aluco), de az elmúlt 10 évben rendszeresen fészkelt az uhu (Bubo bubo) is.
A rétek gerinctelen fajai közül az illír tarsza (Isophya modestior), a kárpáti tarsza (Isophya camptoxypha) és a közösségi jelentőségű vérfűboglárka (Maculinea teleius) emelhető ki.
A területtel kapcsolatos további információk
A terület áttekintő térképe
A terület helyrajzi számai