CIGÁJA
CIGÁJA
Több ország által is tenyésztett, számos változattal bíró fajta, amely a XVIII. sz.-ban Kis-Ázsiából jutott el az Al-Duna mentén a korabeli Magyarország területeire. Kiváló hús-, tej- és gyapjútermelése miatt vetélytársa lett más honos juhfajtáknak (pl. racka). A finomabb gyapjat adó merinó juh megjelenésével, majd a világháborúkat követően a – fajta főbb tenyészterületeinek külföldre kerülésével – a hazai állomány létszáma erősen lecsökkent, de a kisparaszti gazdaságokban továbbra is kedvelt fejős juhfajta maradt.
Legértékesebb parlagi fajtánkat napjainkban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl déli részén tartják. A fekete fejű magyar cigájának két fajtaváltozatát különítik el: az őshonos cigáját és a tejelő cigáját.
Tudta-e, hogy…
… a cigája tejéből készítették a híres „zombori túrót”?
… a cigája gyapja hajdan a posztókészítők, a feldolgozóüzemek által dicsért és keresett alapanyag volt, de a kalapkészítők is szívesen dolgoztak vele?
… az őshonos cigája sárgafejű változata, a „kovásznai sárgafejű berke” bekerült a Kárpát-medencei magyar fajták génmegőrzési programjába?
