MAGYAR KACSA
MAGYAR KACSA
A házi kacsa az északi féltekén általánosan elterjedt tőkés réce („vadkacsa”) háziasított változata. A domesztikáció folyamata nagy valószínűséggel a rómaiaknál (i.e. 1500.), esetleg még korábban, a görögöknél és a kínaiaknál (i.e. 3-4000.) zajlott. Honfoglaló őseink tartottak ugyan kacsát Etelközben, de a Kárpát-medencében még jó ideig nem része baromfitartásunknak, a XI-XII. századi okmányokban nem találunk említést. Kacsa és réce szavunk csak a XIV. sz.-ban jelenik meg.
A magyar parlagi kacsa („közönséges”-, vagy „parasztkacsa”) a Kárpát-medencében alakult ki, több helyi változattal, színtípussal; így fehér, tarka, vadas, de ritkábban barna, fekete és szürke színben is előfordult.
Számos jó tulajdonsággal bír: igénytelen, edzett, a mostoha viszonyokat jól tűrő, szapora fajta.
.
Tudta-e, hogy…
… ez a kistestű, vízkedvelő szárnyasunk a baromfiak között a legjobb konyhakerti „hulladékértékesítő”?
… élete első 3-5 napjában a kiskacsa „elvizesedhet”, mert nem tudja pihetollát zsírmirigyében termelődő zsírral bekenni?
