Természeti értékeink - Veszélyeztető tényezők

Veszélyeztető tényezők
 
Természeti értékeinkre a jogi szabályozás, illetve a természetvédelemben dolgozó hivatásos szakemberek és a lelkes önkéntesek munkája ellenére, számos veszély leselkedik. Az alábbiakban ezekről adunk egy rövid összefoglalást.

Természetes szukcesszió
 
A természetes szukcesszió a természetes folyamatok része, így természetvédelmi szempontból általában kedvezőnek tekinthető. Veszélyeztető tényezőként azon élőhelyek esetében jelentkezik, amelyek valamilyen természetes élőhely helyén, emberi tevékenység vagy természetes folyamat (pl. tűz, földcsuszamlás) hatására alakultak ki (pl. kaszálás és legeltetés hatására erdők helyén kialakult gyepek). Ezek a másodlagosan kialakult, természetes és természetközeli élőhelyek sok esetben ritka vagy unikális természeti értékeknek nyújtanak élőhelyet. Fenntartásuk, amennyiben újabb kialakulásukra a területen nincs lehetőség, a természetvédelem kiemelt feladatai közé tartozik.

A veszélyeztető tényező és az ellene folytatott tevékenység jó példája a Szárhalmi-erdő sztyeprétjeinek fenntartása. Ezek a természeti értékekben (pl. Ophrys insectifera, Orchis ustulata,Iris pumila) gazdag rétek a szélsőséges termőhelyeken, illetve a korábbi legeltetés hatására, erdők helyén alakultak ki. A legeltetés felhagyását követően megkezdődött cserjésedésük és erdősödésük, emiatt a gyepek ritka fajai visszaszorulnak, szélsőséges esetben el is tűnhetnek. Hasonló a helyzet a Pannonhalmi-dombság egykori extenzív, füves aljú gyümölcsöseiben, amelyek szintén erdők helyén találhatók. A művelés felhagyása után ezek erdősödése gyorsan bekövetkezik.

A Hanságban a lecsapolásokat követően kialakult nagy területű kékperjés és nyúlfarkfüves láprétek területét szintén a természetes szukcesszió részét képező erdősödés veszélyezteti, amely természetes vízviszonyok esetén nem következne be. A természetes szukcesszió ellen, a vízháztartás helyreállításáig, az egyetlen védekezési lehetőség a természetbarát módon végzett kaszálás.
 
  

Özönnövények terjedése
 
Az özönnövények problémája az 1960-as évek után kezdett felerősödni területünkön, ma pedig már nemcsak természetvédelmi, hanem gyakran gazdálkodási problémák is jelentkeznek. Az erdőkben a legnagyobb veszélyt a bálványfa (Ailanthus altissima) és az akác (Robina pseudo-acacia) terjedése jelenti, de a Hanságban, a Szigetközben és a Rába mentén tömeges a magas aranyvessző (Solidago gigantea), a süntök (Echinocystys lobata), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera) előfordulása. A homokos talajú területeken (Győr és környéke) a legnagyobb problémát a selyemkóró (Asclepias syriaca) terjedése jelenti, bár nálunk messze nem akkora a fertőzöttség, mint pl. a Duna-Tisza közén. Az elmúlt 10 évben kezdett terjedni a gyalogakác (Amorpha fruticosa) és a zöldjuhar (Acer negundo), amelyek elsősorban árterületeken, erdőkben és nedves gyepekben jelentkeznek. Egyes adventív fajok (pl. Aster lanceolatus) jelen vannak a területünkön, de jelentős természetvédelmi problémát még nem okoznak.
 
Az özönnövényekről a KvVM TERMÉSZETVÉDELMI HIVATALÁNAK TANULMÁNYKÖTETEIBEN - BIOLÓGIAI INVÁZIÓK MAGYARORSZÁGON - ÖZÖNNÖVÉNYEK I - II. talál további információkat.                 

Vízrendezések (lecsapolás, belvízelvezetés, kiszárítás, mederszabályozás)

A vizes élőhelyek nemcsak területünkön, hanem az egész országban kiemelten veszélyeztetettek. A magyarországi vizes területek pusztulásának felmérése érdekében eddig nem készült publikált országos felmérés. A lápok tönkretételére vonatkozóan Lájer Konrád adott becslést 1998-ban, eszerint Magyarország területének eredetileg 1,1%-át (1023 km2) boríthatták lápok, amelyeknek 97%-át csapolták le a XIX-XX. századi vízrendezések során. A lecsapolások következtében nagy lápvidékeink, mint például az Ecsedi láp, a Sárrrét vagy területünkön a Hanság csaknem teljesen elpusztultak. A hazai folyók természetes árterületei eredetileg az ország területének 22,8%-át (21248 km2) érintették. A folyószabályozások következtében a hazai folyók ártere alig 637 km2-re csökkent, ami a lápokhoz hasonlóan szintén 90% feletti pusztulást jelent (Szlávik 2006).

A lecsapolások, kiszárítások káros hatásai a kiépült csatornarendszereken keresztül ma is érvényesülnek és a megmaradt természetes vizes élőhelyeket veszélyeztetik. A folyószabályozások és a Hanság lecsapolásának hatása - a talajvízszintek megváltozása, az árhullámok levonulása révén - jóval nagyobb területen érvényesül.


Technikai sportok (pl. motorkrossz, terepmotorozás, kvad, terepkerékpározás és tereplovaglás)

A természetes élőhelyeken űzött technikai sportok közvetlen hatása általában a növényzet lokális pusztulása, közvetett hatásai azonban ezen túlterjednek. A kialakuló nyers talajfelszínek lehetőséget adnak az özönnövények megtelepedésének, a tevékenységgel együtt járó zavarás, szennyezés (hegyvidéki patakok) pedig a természetes élővilágot veszélyeztetik.

Ezek a sportok jelenleg elsősorban Győr környékén, a kisalföldi meszes homokpuszta és a Pannonhalmi-dombság területein, illetve a Sopron környékén, a Soproni-hegységben és a Fertőmelléki—dombságban, jelentkeznek.

Védett természeti területeken a technikai sportok űzéséhez, alapvetően a gépjárművel történő közlekedéshez, a természetvédelmi hatóság engedélye szükséges.
illegális motorosok okozta gyepsérülések (FÖMI 2005)

Turizmus

A védett területeken „irányítatlanul” folyó turizmus jelentős veszélyt jelent a természeti értékekre. A folyamatos zavarás problémákat okozhat a fészkelésben, de a virágszedés, a szemetelés, a szennyezések, a tűzrakások mind-mind veszélyezteti a védett fajokat és természetes élőhelyeket. A természet mellett a kulturált természetjáráshoz szükséges infrastruktúra (kilátók, padok) is jelentős veszélyben van. A Rába, a Duna és a Mosoni-Duna árterében vadkempingezők hihetetlen mennyiségű szemetet és letaposott, szétdúlt területet hagynak maguk mögött.


Illegális hulladéklerakás
 
Az illegális hulladék nemcsak környezetvédelmi és esztétikai kérdés, de nagyon gyakran természetvédelmi problémává is válik. A védett természeti területek általában kellően elhagyatottak, hogy magukhoz vonzák a szemetüktől ezen a módon megválni kívánó embertársainkat. Sajnos a lerakók gyakran a legjobb gyepekre kerülnek, elpusztítva az ott lévő védett értékeket. Az illegális hulladéklerakók közvetett káros hatása az özönnövények szinte azonnal megjelenése, majd elterjedése a környező területeken.
Illegális hulladék védett homoki gyepen (fotó: Takács Gábor)

Gyűjtés
Kifejezetten védett természeti értékek gyűjtése ma már egyre kevésbé jellemző a területünkön. Az egyetlen faj, aminél engedély nélküli, tömeges gyűjtésekre az elmúlt években sor került a hóvirág (Galanthus nivalis), amely 2004-ben, az Európai Unióhoz történt csatlakozás után került fel a védett fajok listájára. A probléma mégis jelentős, ugyanis a védett területeket látogatók többsége nem tudja, hogy védett természeti területen minden, a nem védett fajok gyűjtése is engedélyköteles. Egyes, hagyományosan gyűjtött fajok (pl. gyöngyvirág) szedése közben a kirándulók taposással, illetve tudatlanságból leszedett védett növényekkel óriási károkat tudnak okozni.


Vonalas létesítmények
A vonalas létesítmények (utak, vasútvonalak, villanyvezetékek) veszélyeztetik a természeti értékeket a létesítésükkor, de ennél sokkal jelentősebb a működés során jelentkező hatások. Az utak az állatok mozgását akadályozzák (pl. autópályák vadvédő kerítései), egyes területeken a közlekedő autók szórványos (borz, róka, baglyok gázolása) és tömeges pusztulásokat (kétéltűek és hüllők pusztulása a Fertő parti közúton) okozhatnak. Jelentős lehet az utak élőhely feldaraboló hatása is, különösen erdőkben. A téli hó- és jégmentesítés idején súlyos károkat okoz az utak sózása mind a természetes, mind az épített környezetben. A szigeteletlen középfeszültségű légvezetékek mellett rendszeresek az áramütések, ami a védett (főleg madár) fajok pusztulása mellett komoly fennakadásokat okozhat az áramellátásban is. A vasútvonalak gyomtalanítására felhasznált vegyszerek hatása jóval túlnyúlik a síneken. Nem elhanyagolható az utak és vasútvonalak szerepe az özönfajok terjesztésében sem.
 

Gyepgazdálkodás
 
A gyepgazdálkodás szerepe rendkívül érdekes, hiszen jelentős mértékben hozzájárulhat a természeti értékek fennmaradásához, ugyanakkor egyes elemei, ezek nem természetkímélő alkalmazása, illetve az intenzív gazdálkodás komoly károkat is okozhat. A gyepek szerkezetét és fajösszetételét alakítja át gyepek trágyázása, felülvetése, lazítása, meliorációja, meszezése, amelyek védett természeti területen többnyire tiltott tevékenységek, mert védett fajok pusztulását okozzák. A természetkímélő módszerekkel végzett kaszálások szinte mindenhol hozzájárulnak a természetes gyepek fennmaradásához, ugyanakkor a túl gyakori (évi kettőnél több alkalommal), a rossz időszakban vagy éppen a nem megfelelő eszközzel végzett kaszálás jelentős károkat okozhat. A legeltetés esetén, többek között a gyeptípusnak nem megfelelő állat, az állatlétszám, a legeltetési időszak veszélyeztetheti a természeti értékeket.
A természetvédelmi szempontból kedvező gyepgazdálkodási gyakorlatról ITT tudhat meg többet.


Nádgazdálkodás
 
A nádgazdálkodás káros hatásai meglehetősen összetettek, gyakran nem is egyértelműen károsak. A nádaratás során levágott és elszállított náddal együtt az abban telelő gerinctelen fajok is eltűnnek a területről, ami a fauna elszegényedését és átalakulását okozhatja. Hasonló a helyzet a nádasok égetésekor is, de ekkor el is pusztulnak az állatok (balatoni nádasoknál figyelték meg pl. a kerekhálót szövő pókok teljes eltűnését egy évente leégetett nádasban). A rendszeresen aratott nádasokban az avas, több éves nádat kedvelő fajok, például a fokozottan védett nagy kócsag (Egretta alba), nem találnak megfelelő élőhelyet, ugyanakkor a friss nádast kedvelő fajok éppen ezeket a helyeket részesítik előnyben. Sem természetvédelmi, sem nádgazdálkodási szempontból nem lényegtelen az aratást végző gépek típusa és az aratás módja. A nehéz gépek fagymentes teleken hatalmas területeken tehetik tönkre a nádast taposásukkal.


Vadgazdálkodás
 
A vadgazdálkodás okozta legkomolyabb problémának a minden területen túltartott vadállomány tekinthető. A korábbi évtizedek vadgazdálkodási gyakorlata, a természetes ellenségek hiánya és a nagy kiterjedésű mezőgazdasági területek nyújtotta terített asztal olyan mértékig felduzzasztotta a vadlétszámot, hogy az már akadályozza az erdők természetes felújulását. Egyes gyepekben a vaddisznók okoznak hatalmas károkat túrásukkal.
A vadállomány okozta veszélyek mellett szinte eltörpülnek a rossz helyre tett szórók, vadászlesek vagy éppen a vadászatok (védett fajok lelövése, zavarás stb.) okozta veszélyek.
Vaddisznók által feltúrt láprét (fotó: Takács Gábor)

Erdőgazdálkodás
 
Az erdőgazdálkodás erdeink többségében az erdők szerkezetét és összetételét (nemcsak a lombkoronaszintét) változtatja meg. A nem kellő körültekintéssel végzett fakitermelések és felújítások jelentős károkat okoznak az erdők élővilágában. Általános természetvédelmi és ökológiai problémának tekinthető az erdőrészletek egykorúsága, a második lombkoronaszint hiánya, a cserjeszint hiánya, az elegyfafajok eltűnése, az idős, odvas fák és a holtfa hiánya. A természetvédelmi szempontból kedvezőtlen felújítások esetén az erdők aljnövényzete átalakul, eljellegtelenedik. A ritka, értékesebb fajok eltűnnek, miközben gyakran gyomfajok (csalán, ragadós galaj, siskanád) és özönnövények kerülnek túlsúlyba.
 
Tarvágás hagyásfa-csoportok nélkül (fotó: Takács Gábor