Növénytani kutatások

Védett természeti területek és Natura 2000 területek Élőhely- és vegetációtérképezése

A kutatás keretében minden védett és Natura 2000 területnek elkészül az 1:10000 léptékű, Á-NÉR alapú élőhelytérképe. Az értékesebb területekről részletesebb, társulásalapú vegetációtérképek készülnek. Az élőhelytérképek alapján részletes adatokkal rendelkezünk az egyes élőhelytípusok elterjedéséről és kiterjedéséről a vizsgált területeken. Az élőhelytípuson kívül rögzítésre kerül az élőhelyfolt természetessége és a jellemző növényfajok, továbbá minden foltról rövid jellemzés készül. A felmérések rendszeres ismétlésével a területek állapotváltozása nyomon követhető. 

A Natura2000 élőhelyek ismertetése és állapotváltozása, valamint kezelési terük a Természetvédelmi kezelés/Natura2000 fenntartási fül alatt érhető el.

Védett növényfajok állományainak vizsgálata

Jogszabályi kötelezettsége a nemzeti park igazgatóságoknak a működési területükön előforduló védett természeti értékek nyilvántartása. A védett növényfajok esetében szinte kizárólag ponttérképezéssel gyűjtik az előfordulási adatokat a szakemberek és a lelkes önkéntesek. A ritkább, kiemelten veszélyeztetett növényfajok állományai évente, a gyakoribb, szélesebb elterjedésű fajokat 3 évente igyekszünk felkeresni. 

 Védett növényfajok felmérése (Hóvirág)

A hóvirág (Galanthus nivalis) nagy elterjedési területe és állománynagysága miatt Igazgatóságunk a felméréseket időben széthúzva, 6 év alatt végzi el a teljes működési területén.

A felmérések során két módszert alkalmaztunk. A nagy kiterjedésű, tömeges előfordulások esetében mintavételezéssel történő becslést használtunk. A felmért és letisztázott mintavételi pontokból a Natural Neighbor interpoláció segítségével sűrűségtérképet készítettünk, melyből megállapítottuk a hóvirág állománynagyságát a felmért területre. A kisebb, nem folytonos állományok esetében ponttérképezést alkalmaztunk a becsült állománynagyság megadásával. A ponttérképezés során általában 400 m2-es (20x20 m) foltokban történt a becslés, kisebb állományok esetében a tényleges kiterjedés került megadásra.

Az alkalmazott módszertan meglehetően pontos becslést ad a hóvirág állomány nagyságára, ha sikerül legalább 10 mintavételi pontot rögzíteni hektáronként, ugyanakkor jelentős az emberi és időráfordítás igény, melyet szakszemélyzet mellett önkéntesek bevonásával igyekszünk biztosítani.

A felmérések alapján a vizsgált területeken a hóvirág állományok stabilnak tekinthetők, a veszélyeztető tényezők közül elsősorban az erdőgazdálkodáshoz köthető tevékenységek okoznak problémát. A fahasználatok, a taposás miatt egyértelműen károsíthatják az állományt. A véghasználatok hosszabb-rövidebb időszakra átalakítják az élőhelyet. A felújítás időszakában a gyepkonkurencia (siskanád), az ellene alkalmazott egyszikű gyomirtószerek veszélyeztetik a hóvirágot. A korábban alkalmazott tolólapos vágástakarítás és teljes talajelőkészítés nagy területen károsította a faj élőhelyeit, ugyanakkor ezen műveletek napjainkban már nem jellemzők. A túltartott vaddisznó állomány nagy területeken károsítja az aljnövényzetet, gyakran utat nyitva inváziós fajok megtelepedésének.

 

Özönnövények állományainak vizsgálata

A természeti értékeinket és természetes élőhelyeinket az emberi hatások (beépítés, vízszabályozás stb.) mellett leginkább a távoli földrészekről többnyire dísznövényként behurcolt, de a kultúrterületekről kiszabadulva a természetes élőhelyeket inváziószerűen ellepő ún. özönnövények veszélyeztetik. Az özönnövények állományainak felmérést lehetőség szerint az élőhelytérképezésekkel párhuzamosan végezzük a kiemelt és leggyakoribb fajok (pl selyemkóró, bálványfa, akác, kései meggy, zöld juhar, magas aranyvessző stb.) esetében. 

Állattani kutatások

Emlősök

Épületlakó denevérek vizsgálata

A kutatás során a legfontosabb céljaink, hogya potenciális, denevérek számára alkalmas épületeket azonosítsuk,az ott élő denevérkolóniákról pontos előfordulási adatokkal rendelkezzünk, feltárjuk a veszélyeztető tényezőket (pl. ragadozók), problémákat (pl. várható felújítás) tájékoztassuk az épületek tulajdonosait és kezelőit, lehetőség szerint együttműködést alakítsunk ki. Részletesebben ide kattintva lehet olvasni róla.

Erdőlakó denevérek faunisztikai vizsgálata

A denevérek természetes élő- és fészkelőhelye az erdő, de az erdőlakó fajok kutatása elsősorban módszertani nehézségek miatt, sokáig elhanyagolt téma volt a szakértők körében. Az európai szinten tapasztalható állománycsökkenés miatt az elmúlt években jelentős emberi és anyagi forrásokat fordítottunk az erdőlakó fajok elterjedésének vizsgálatára és a veszélyeztető tényezők feltárására. 

Északi pocok (Microtus oeconomus) állományainak vizsgálata

Hazánk fokozottan védett, jégkorszaki reliktum faja az északi pocok (Microtus oeconomus), melynek jelentős állománya él a működési területünkön (Hanság, Szigetköz). A kutatás célja az elterjedési terület minél pontosabb felmérése, illetve kiválasztott állományok részletes vizsgálata mintaterületeken. A kutatás adatai alapján készülő kezelési tervek, illetve fajmegőrzési beavatkozások eredményességére is kapunk információkat. 

A hód (Castor fiber) állományváltozásának és elterjedésének vizsgálata

A hazánkból kipusztult, de részben természetes úton, részben visszatelepítéssel ismét jelen van vizeink mentén az európai hód (Castor fiber). Az állomány gyors növekedése és jelentős ökoszisztéma mérnöki tevékenysége folyamatos konfliktusokat eredményezhet a folyók mentén gazdálkodók, illetve a vízügyi kezelést végzők között. A kutatás célja az állomány változásának nyomon követése, a konfliktuspontok folyamatos feltárása és kezelési javaslatok kidolgozása a problémás területekre. 

Az ürgeállományok (Spermophillus citellus) állományainak vizsgálata

Az egykor mezőgazdasági kártevőként kezelt, de élőhelyeinek eltűnése miatt európai szinten megritkult és veszélyeztett, ma már fokozottan védett emlősfajunk az ürge (Spermophilus citellus). A faj állományainak összeomlása és elterjedési területének beszűkülése negatív hatást gyakorol a nagytestű ragadozó madaraink (pl. kerecsensólyom és a parlagi sas) állományaira is, hiszen ezeknek a fő zsákmányállata az ürge. A kutatás célja az ürgeállományok állapotának nyomon követése, a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettség kielégítése (élőhelyvédelmi irányelv, egyezmények, OECD). 

Kisemlős közösségek tájléptékű vizsgálata bagolyköpetek elemzésével

A nemzetközi és hazai kutatások, valamint monitoring programok alapján a kisemlősöknek egyre nagyobb szerepe van a tájléptékű változások nyomon követésében, mivel számos faj védett, élőhely specialista, melyeknek már a prezencia-abszencia adatai is jelzik az élőhelyek minőségében bekövetkező változásokat (De La Peña et al. 2003; Askew et al. 2006, 2007). A védett és a fokozottan védett fajok mellett a többi kisemlős is fontos eleme a táplálékhálózatoknak, limitáló háttérváltozóik megváltozása révén sűrűségükben, valamint közösségeik szerkezetében bekövetkező változások indikálják környezetük esetleges leromlását (degradáció, fragmentáció, területhasználat és a mezőgazdasági szerkezet változás, urbanizációs hatás, környezetszennyezés stb.).A bagolyköpet vizsgálatokon alapuló indirekt monitorozás hosszabb távú célja, hogy a köpetelemzések alapadataiból számított származtatott adatokból (pl. relatív abundancia, biomassza) segítségével nyomon kövessük a kisemlősök elterjedésének tájléptékű mintázatát, a tömegességi adatok változásait, illetve megállapítsuk a változások trendjét. 

Madarak

 Vadludak területhasználatának vizsgálata

A Fertőn 1978 óta 940 nyári ludat gyűrűztünk meg, ebből 745 madárra került nyakgyűrű és 32 példányra jeladó. A fém lábgyűrűvel jelölt nyári ludak megkerülési adatainak mennyisége elhanyagolható. A nagy távolságból azonosítható színes nyakgyűrűsök ellenben nagyon jó arányban visszatalálhatók, befogás nélkül azonosíthatók. Kb. 650 egyednek van legalább egy megkerülési adata. Összehasonlításképpen: a legtöbbször megfigyelt madár (H523) nyakgyűrűje eddig 243 alkalommal került leolvasásra.

2022-ben 161 nyári lúd kapott nyakgyűrűt és 2 jeladót tettünk fel madárra. Az elpusztult madarakról származó 2 db jeladó a Hortobágyon került madárra a keleti és nyugati országrész fészkelő állományának eltérő telelési és vonulási mintázatának vizsgálatára. Egy jeladót a Fertőnél találtunk meg, egy másik készüléket a Nationalpark Neusiedler See - Seewinkel adott át, mert nem tudták megszervezni a jelölést az osztrák szikes tavaknál.

A fertői populációból származó egyik jeladós madár (X21) Szardíniáig vonult, az egyik Balmazújvárosnál jelölt (HR) példány a Duna román-szerb határszakaszára, Lászlóvára és Gerebenc között. A kelet- és nyugat-magyarországi fészkelő populációk elkülönült telelőhelyeit a gyűrűzési adatok is alátámasztják.

A vizsgált időszakban jelentős mezőgazdasági károkozásra nem került sor. A nyár végétől novemberig a gabonafélék és a kukorica betakarításakor keletkező szemveszteséget hasznosítják, később a gabonavetések és a repce legelése figyelhető meg, de ennek hatása nem mérhető a betakarításkor.

Vonuló vízimadarak vizsgálata

A Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézete (és jogelődei) 1984 óta koordinálja a Magyar Vadlúd Monitoringot és 1996 óta a Magyar Vízivad Monitoringot, valamint több terület megfigyelésével aktívan közre is működik benne. A program célja a Magyarország területén fészkelő, illetve a magyarországi vizes területeket őszi és tavaszi vonulásuk, telelésük során érintő, gazdasági és természetvédelmi szempontból fontos vízivadfajok állománynagyságainak becslése, illetve azok állományalakulásának hosszútávon történő monitoring alapú nyomon követése. Felméréseinket összesen 53 standardizált területegységen végezzük, augusztustól áprilisig terjedő időszakban, 79 faj vonatkozásában. A felmérések során nem hagyjuk figyelmen kívül a környezet állapotára vonatkozó adatokat (pl. a zavarás mértékét) sem, ezen kívül az Országos Meteorológiai Szolgálat által rendelkezésünkre bocsátott időjárási havi és napi jelentések adatait is felhasználjuk.

A 2021/2022-es szezon során – ami a Vadlúd Monitoring esetében a 38. szezon, a teljes Magyar Vízivad Monitoring esetében a 26. szezon volt – az általunk vizsgált 79 fajból 61 került megfigyelésre, ebből 10 vadlúdfaj, 51 pedig egyéb vízivadfaj volt. Ez a korábbi év megfigyelési adataihoz képest 2 fajjal gazdagabb megfigyelési eredmény, az előző, 2020/2021-es szezonban ez a szám 59 volt. Az egyedszámokban az előző megfigyelési időszakhoz képest a gyakori libák esetében növekedés, egyéb fajok esetében kisebb-nagyobb csökkenést vagy stagnálást tapasztaltunk. Az általunk a Monitoring keretében kimutatott ritka vízimadár fajok esetében jelentős változásokat nem tapasztalunk az egyes szezonok között, azt lehet mondani, hogy bár alacsony egyedszámmal, de viszonylag stabilan jelen vannak a hazánkban megfigyelt vízimadarak között.

Kétéltűek és hüllők

Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) állományainak vizsgálata

Hazánk egyetlen endemikus gerinces alfaja a rákosi vipera, melynek egykor kiterjedt állományai éltek a Kárpát-medencében. Elterjedési területe a működési területünkön Győrtől egészen Bécsig ért. Napjainkra a lecsapolások és a mezőgazdasági művelés miatt a kisalföldi populáció a kipusztulás határára került, egyetlen max. 100 példányos populációja él a Hanságban. A kutatás a faj részletes vizsgálata mellett kiterjed az élőhelyek, a táplálékbázis és a potenciális ragadozók vizsgálatára is. 

A mocsári teknős (Emys orbicularis) állományainak vizsgálata

Hazánk egyetlen őshonos teknős faja a fokozottan védett mocsári teknős. A fajnak a Holt-Marcal mentén, illetve a Hanságban és a Szigetközben élnek állományai. A kutatás során az elterjedési területet igyekszünk pontosítani, illetve a viszonylag koncentráltan előforduló populációk esetében jelölés-visszafogással állománynagyság becslést végzünk. 

A foltos szalamandra (Salamandra salamandra) állományainak vizsgálata a Soproni-hegységben

A foltos szalamandra állományai a Soproni-hegység vízfolyásaihoz kötődnek. A kutatás keretében elsősorban az elterjedést és az állománynagyság változását vizsgáljuk a területhasználat (erdőgazdálkodás és vízgazdálkodás függvényében. 

Halak

Halfaunisztikai kutatás a Barbacsi-tóban, a Fehér-tóban és a Kónyi-tóban

A 2016. és 2022. évben a Barbacsi-tavi-csatorna, Barbacsi-tó, Barbacsi-csatorna, Barbacsi-tó, Fehér-tó, Fehér-tói-anyaggödör, Kónyi-csatorna és Tündér-tó víztestekben végeztünk halközösség felmérést, mennyiségi mintavételi módszerrel.

A két vizsgálati évben kapott eredményeket  összevetve értékeltük a két időpont közötti változásokat, a kezdeti hipotézisek (a projekt-tevékenységgel kapcsolatos várakozások) és tapasztalatok közötti viszonyt, a természetvédelmi kezelési tevékenység eredményességét, továbbá javaslatokat tettünk a kezelés folytatásának irányára.

A Barbacsi-tóban a 2016-os alapállapot-felmérés az idegenhonos halfajok (ezüstkárász, naphal, razbóra) állományainak dominanciáját mutatta ki. A 2022-es vizsgálat is hasonló eredményt adott, bár a naphal egyedszám-részesedése jelentősen csökkent; megjelent ugyanakkor 1-1 példányban a szivárványos ökle. A csak 2022-ben előkerült réticsík valószínűleg 2016-ban is jelen volt a víztérben, csupán igen alacsony – kimutathatóság alatti – egyedsűrűséggel.

A Fehér-tóban 2016-ban az inváziós fajok dominanciája mellett a fokozottan védett lápi póc és a védett réticsík és szivárványos ökle közepesen erős állományait mutattuk ki. 2022-ben csupán két idegenhonos faj (ezüstkárász, razbóra) tömeges állományát, és 1 őshonos faj (bodorka) egyetlen példányát találtuk, a fentebbi védett fajok nem kerültek elő.

A Tündér-tó és a hozzá csatlakozó Kónyi-csatorna hasonló eredményt mutat, utóbbiból a lápi póc és a réticsík erős állományai eltűntek, de legalábbis nem voltak kimutathatók (bár ez inkább a csatorna-rekonstrukció hatása lehet). A Tündér-tó intenzíven halasított részén érdemi változás nem volt észlelhető.

Rovarok

a Díszes tarkalepke (Hypodryas maturna), lápi tarkalepke (Hypodryas aurinia) és kis Apollólepke (Parnassius mnemosyne) kevert állományának felmérése

2022-ben csak a Peresztegi-erdő maturna népessége volt olyan abundáns állapotban, hogy érdemesnek látszott a felméréseket elvégezni, a többi ismert népesség (Hegykő és Röjtök térségében) éppen csak a kimutathatósági határ közelében mozgott. A kis Apollólepke állomány a térségben (főként Hegykőn a a dombsor egyéb, alkalmas élőhelyein) stabilnk mutatkozott.

Az újonnan fölfedezett hansági aurinia állomány intenzív vizsgálata és ökológiai kutatása megkezdődött. Az első teljes időszakra kiterjedő jelölés-visszafogásos populációbecslés azt mutatta, hogy igen erős (5000 pld. körüli) népesség van jelen a területen, azon az egy folton, ahol a vizsgálatot végeztük és ami a legjelentősebbnek tűnt. Vannak azonban további népességek is, úgy tűnik egy metapopulációs szerkezetben népesíti be a faj a számára alkalmas élőhely foltokat. A hernyók (hernyófészkek) túlélésének vizsgálatára kísérletet állítottunk be, melyben a helyes és helytelen kaszálás közti eltérések kimutatását tűztük ki célul, illetve a helyes kezelés irányelveit kívánjuk kidolgozni. A kutatásba egy doktorandusz hallgatót és további külső szakembereket is bevontunk.

A közösségi jelentőségű ritka hegyi szitakötő (Cordulegaster heros) soproni előfordulása

Régtől fogva ismert a ritka hegyiszitakötő (C. heros) soproni előfordulása, hiszen magyarországi tenyészése a Soproni-hegységből  lett bizonyítva elsőként. A fajjal kapcsolatos kutatások 2004 óta nagyobb hangsúlyt kaptak hazánkban, mivel az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal a hazánkban fokozottan védett C. heros is felkerült a Natura 2000 jelölőfajok listájára. Az elmúlt évtizedekben a ritka hegyiszitakötő állomány rendszeres vizsgálata a Rák-patak vízrendszerének két pontján, az Autós-pihenőnél és a Tacsi-árokban történt meg, emellett szórványadatok is rendelkezésre álltak a hegyvidékről 1992 óta. Ennek ellenére korábban az egész hegyvidéket felölelő vizsgálatra nem került sor. Jelen kutatás során ezt kívántuk pótolni egy átfogó, szisztematikus felmérés keretében. 

Az ezüstsávos szénalepke (Coenonympha oedipus) állományváltozásának vizsgálata jelölés-visszafogással