A Soproni-medencében, az Ikva-, a Liget-, és a Sós-patak mentén egykor nagy kiterjedésű láprétek és mocsárrétek lehettek, kisebb-nagyobb facsoportokkal, a patakok mentén keskeny puhafaligetekkel. A magasabban fekvő, viszonylag könnyen művelhető területeket már nagyon korán felszántották, az 1700-as évek végén már csak a mélyebben fekvő területeken találunk gyepeket, amelyeket valószínűleg kaszáltak és legeltettek. A gyepek kiterjedése a Soproni-medencében folyamatosan csökkent és értékességüket, illetve megőrzésük szükségességét csak az 1980-as években ismerték fel. A Liget-patak, illetve az Ikva-patak mentén megmaradt láp- és mocsárrétek egy részét (20,12 hektáron, Lőverwiese és Zieselwiesen néven) Sopron városa 1999-ben helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánította (33/1999. (XII.8.) önk. rendelet), mint értékes kiszáradó lápréteket és védett növények élőhelyét.
A megmaradt láp- és mocsárrétek rétek természeti értékeinek feltárása folytatódott, majd az eredmények ismertében 2006-ban a természetvédelemért felelős miniszter az Ikva-patak menti Természetvédelmi Terület létesítéséről szóló 8/2006. (III. 21.) KvVM rendelettel megalapította az immáron 27,3223 hektáros természetvédelmi területet.
A területen a Sopron környékén kifejezetten ritka, de hazánk és az Európai Unió területén sem túlságosan gyakori nyúlfarkfüves lápréteket (Seslerietum uliginosae), kiszáradó kékperjés lápréteket (Succiso-Molinietum), ecsetpázsitos franciaperje réteket (Alopecuro-Arrhenatheretum) és franciaperjeréteket (Pastinaco-Arrhenatheretum) találunk nagyobb mennyiségben.
A fajgazdag, különösen tavasszal és nyáron színpompás rétek tucatnyi védett növény- és állatfajnak biztosítanak élőhelyet. A mélyebben fekvő területek jellemző védett növényei a szibériai nőszirom (Iris sibirica), a széleslevelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis), a lápi nyúlfakfű (Sesleria uliginosa), a magyar lednek (Lathyrus pannonicus), a csermelyaszat (Cirsium rivulare), a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), a békakonty (Listera ovata) és a fehér zászpa (Veratrum album).

A gazdag növényvilág természetesen gazdag állatvilággal is párosul, amelynek tudományos igényű feltárása még ma is gyerekcipőben jár. A réteken rendszeresen fészkel a fokozottan védett haris (Crex crex), de táplálkozó helyet nyújtanak a fehér gólyának (Ciconia ciconia) vagy a nagy kócsagnak (Egretta alba) is. A kétéltűeket a leveli béka (Hyla arborea) és a kecskebéka (Rana esculenta), a hüllőket a gyakori vízisikló (Natrix natrix) képviseli a területen. A lepkék közül a színpompás, védett és közösségi jelentőségű nagy tűzlepke (Lycaena dispar) és a vérfűboglárka (Maculinea teleius) emelhető ki. Jelentős állománya él a réten az egykor mezőgazdasági kártevőként számon tartott, de a kemikáliák használata miatt csaknem kipusztult fogasfarkú szöcskének (Polysarcus denticauda) és a különös formájú imádkozó sáskának (Mantis reliogiosa). A futóbogarak közül előfordul a ragyás futrinka (Carabus cancellatus), a dunántúli kékfutrinka (Carabus germari) és a mezei futrinka (Carabus granulatus), míg két fajnak, a szárnyas futrinkának (Carabus clathratus) és a rezes futrinkának (Carabus ullrichi) az előfordulása valószínűsíthető.